2024.10.28. – Az Intel 2024. október 10-én rántotta le a leplet a 15. generációjáról. Az immáron LGA 1851-es foglalatba és Core Ultra névvel érkező újdonságok finoman szólva sem arattak osztatlan sikert. Az október 24-én megjelent független mérések hamar elárulták, hogy felhasználói oldalról több esetben is visszaeséssel találkozhatnak majd a vásárlók. Nyers erőben és rendereléssel kapcsolatos feladatoknál nem sokat kérdeznek az új CPU-k, ám általános használat és játékok alatt bizony még az előző generáció is jobban teljesít az esetek nagy részében. A konkurenciáról nem is beszélve.

Az Intel azonban nem árult zsákbamacskát, hiszen a hivatalos diasorokon is kiemelték, hogy bizony nem kell idén minőségi ugrásra váltani. Bár elsőre nem biztos, hogy látszódik, több szempontból is fontos fejlesztéseket hajtott végre a háttérben. Nem véletlen, hogy a Linus Tech Tips csapata az AMD Zen 1 „pillanatához” hasonlította ezt a generációt. Ha az Intel mindent megfelelően csinált, akkor remek alapot nyújthat ez a soron következő generációknak, még ha jelen pillanatban nem is tűnik olyan erősnek a friss fejlesztés. Ha azonban a későbbiek folyamán kiderül, hogy valami félrement, az igencsak fájhat majd az óriás cégnek. Éppen ezért, az általánosan negatív tesztek után, érdemes megnézni, hogy milyen téren fejlődött az Intel 15. generációja az elődhöz képest.

Teljesen új kialakítás

Az Intel nem titkolta, hogy teljesen más felépítéssel érkezhetnek az új processzorok. Míg korábban egy viszonylag egységes felépítésről beszélhettünk, a 15. generáció esetében ez nagyon megváltozott. Ezeknek a részegységeknek pedig folyamatosan kommunikálnia kell egymással, melynek köszönhetően nőhet a késleltetés vagy épp romolhat a teljesítmény. Olyannyira elkülönülnek egymástól az egyes komponensek, hogy még a gyártástechnológia is más sok esetben. A konkrét CPU magok például egy 3 nanométeres gyártósorról gurultak le, az SoC szekció esetében 6 nanométerről beszélhetünk, míg a grafikus magok 5 nanométeren készültek. Összesen négyféle gyártási technológia keveredik a processzoron, hiszen a TSMC N3, N5, N6 gyártósorai mellett a tokozásért az Intel Foveron 3D felel. Ez bizony hatalmas változás az előző évekhez képest, melynek még ki kell forrnia magát. Ha az Intelnek sikerül megfelelően összehangolnia az egyes részegységeket, akkor azonban az új felépítés sokkal jövőbiztosabb megoldás lehet majd.

Hyper-Threading nélkül is brutális nyers erő

Megszűnt a Hyper-Threading támogatás, mely korábban a számítások párhuzamosításában segédkezett. Ezért volt lehetséges, hogy egy-egy processzor csak 8 FIZIKAI maggal rendelkezett, ám 16 LOGIKAI szálat használhatott az operációs rendszer. A CPU nem volt olyan gyors így, mint egy natív, 16 magos processzor, ám több alkalmazásban és játékokban is extra százalékokat hozhatott a technológia. Az Intel azonban hosszú idő után elhagyta ezt a technológiát, azaz annyi szállal gazdálkodhat az operációs rendszer ahány fizikai mag pihen a kupak alatt. 

Renderelés alatt dominál a Core Ultra széria

A fenti lépés ellenére nyers számítások és renderelés alatt az élmezőnybe ugrottak a processzorok, mely igencsak biztató adat lehet a jövőre nézve. Az AMD továbbra is alkalmazza az SMT technológiát, mely gyakorlatilag a Hyper-Threading AMD-s megfelelője.

A grafikus magok

Az Intel integrált grafikus chipje is nagyot ugrott

Az Intel új grafikus magokat pakolt a friss generációba, mely brutális ugrás az előző szériákhoz képest. Még 1080p felbontáson is dupla annyi FPS-t képes kisajtolni magából a Core Ultra 9, mint a korábbi flagship modellek. A Ryzen 5 8500G-t is sikerült legyűrni, ám az asztali szinttől azért még messze vagyunk. Ennek ellenére igencsak biztató ez a tendencia is, hiszen hosszú évek után végre minőségi ugrással jelentkezett ilyen téren is az Intel.

Hőmérséklet és fogyasztás

Játékok alatt is finomodott az Intel processzorok fogyasztása

Jól látható, hogy nem csak alkalmazások, hanem játékok alatt is kevesebbet fogyasztanak a processzorok, mint az elődök. A Core i9-14900K és a Core 9 285K között például 50 wattnál nagyobb különbséget is leolvashatunk, miközben FPS számban csak kicsit van lemaradva az újonc. Ennek megfelelően pedig jóval könnyebb hűteni is a friss CPU-kat, mely szintén fájó pont volt a 12. és 14. generációban.

A fenti adatok, információk ismeretében nem titok tehát, hogy az Intel Core Ultra szériája rengeteg fejlesztést hozott magával, melynek meg is lett az ára. Az első generáció sokkal inkább egy publikus „béta” tesztnek tekinthető, mintsem egy minden téren kiforrott technológiának. Ha az Intel mindent jól csinál, akkor 2027-re, 2028-ra beérhet a munka gyümölcse, ám az iparági pletykák alapján az már egy másik foglalaton történhet meg. Éppen ezért a 15. generációt továbbra sem lehet nyugodt szívvel ajánlani, maximum akkor, ha mindenképpen teljesen új alapokra akar építkezni valaki és/vagy az elérhető legjobb render teljesítményre van szüksége.

Mérések: TPU

Ezt olvastad már?

Ha nem a Windows minden idők legnépszerűbb rendszere, akkor micsoda?