A Ubisoft 7 főbűne, amit valaha elkövetett a játékosokkal és saját magával
Sorra vesszük azokat az orbitális hibákat, melyek az egykoron fényes sikernek örvendő Ubisoftot a bizonytalanságba, és a sötét jövőjébe vezette.
Sorra vesszük azokat az orbitális hibákat, melyek az egykoron fényes sikernek örvendő Ubisoftot a bizonytalanságba, és a sötét jövőjébe vezette.
Sorra vesszük azokat az orbitális hibákat, melyek az egykoron fényes sikernek örvendő Ubisoftot a bizonytalanságba, és a sötét jövőjébe vezette.
2024.10.03. – A Ubisoftnál nem most kezdődött, már évek óta áll a bál, ami hamarosan a végéhez érhet. Legalábbis a befektetők már nagyon abba szeretnék hagyni a vállalat vezetésével túlságosan hosszúra nyúló táncot, és kerek perec Yves Guillemot lemondását, egy új vezetőség felállítását és a stúdiók átszervezését követelik, VAGY – és ez egy nagy vagy: ellenkező esetben kezdeményezik a francia játékgyártó és kiadó eladását.
Utóbbira aligha kerül mostanában sor, néhány évig még biztosan kivérzik a cég. A baj viszont sokkalta nagyobb annál, minthogy néhány sebtapasszal orvosolható legyen. A Ubisoft már régóta önmaga ellensége, önmaga árnyéka csupán, ami sajnálatos, mert egykoron nemcsak látott szebb napokat, de fenomenális klasszikusok miatt szinte mindenki imádta.
Ezért is láttuk idejét annak, hogy sorra vegyük azokat a malőrnek közel sem nevezhető orbitális hibákat, melyek az egykoron fényes sikernek örvendő Ubisoftot a bizonytalanságba, és a sötét jövőjébe vezette.
Másolás + Beillesztés. Néhány kivételtől eltekintve gyakorlatilag ennyiben állnak a Ubisoft AAA-s játékai: az Avatar: Frontiers of Pandora, a Star Wars Outlaws, gyakorlatilag az összes Far Cry és Assassin’s Creed így készül. Nem is feltétlenül az újrahasznált elemekről van szó elsősorban, hiszen ilyen fejlesztési trükköket minden stúdió használ – sokkal inkább az a probléma, hogy a franciák nemhogy túlzásba esnek, de nem is különösen leplezik a dolgot, még nagyobb baj, hogy mindez a játékmenetben és a mechanikákban is visszaköszön.
A gyártást finanszírozó kiadó szempontjából nyilván ez a legköltséghatékonyabb megoldás, csakhogy a játékosok egy idő után megunnak folyton ugyanazzal a játékkal játszani, ami bizony keményen meglátszik az eladásokon is. A Star Wars Outlawsnak papíron az év egyik legnagyobb sikerének kellett volna lennie – már csak a Csillagon háborúja cím miatt is, ahogyan az Avatar-játék is sokkal nagyobb eladást kellett volna produkálnia – már csak a mozis rekordbevételekből kiindulva, de egyikkel sem robbantottak kasszát.
Persze, itt fel lehetne emlegetni ellenpéldának a Call of Duty-t, vagy a Fifákat (ami most már EA Sport FC), de ezeket a játékosok a multiplayer miatt veszik úgy, mintha nem lenne holnap, de egy egyjátékos kampányt már nehezebben lehet ugyanezzel a gyártási attitűddel évente-kétévente sikerre vinni. Jegyzem is meg: az évenkénti CoD és EAFC is a rajongók csúnya kizsákmányolása, hiszen az újabb részek alig tartalmaznak egy frissítésnél több tartalmat.
Manapság talán már kevésbé, de volt idő, amikor a Ubisoft gyakorlatilag sportot űzött a játékosok szemébe való hazudozásból. A legemlékezetesebbek a Watch Dogs promóanyagai voltak, amivel akkora gödröt ástak a komplett sorozatnak, amiből máig nem tudott kimászni. De volt már hazudozás az Assassin’s Creednél, a The Divisionnél, Far Cry-nál félrevezető videókat és játékmeneteket prezentáltak – a hazug játékelőzetesek jelenségéről pedig ebben a cikkben írtam bővebben.
Az elmúlt években a leghangosabb botrány a Blizzardot övezte, ami éppen kapóra jött a Ubisoftnak, mert így kevesebb figyelem irányult a francia stúdiók hasonlóan vállalhatatlan ügyeire. Amiből volt egynéhány: több vezető beosztású fejlesztőt zaklatással és szexuális visszaéléssel, rasszizmussal és szexizmussal vádoltak, de egy ponton a cégvezető Yves Guillemotról derült ki, hogy halálosan fenyegette az alkalmazottait.
De mindez csupán a jéghegy csúcsa: a fejlesztők több ízben szerveztek tüntetést a rendezetlen bérek miatt, miközben egyre többet hívják őket túlórázni, miközben a cégvezetés sorra kaszál el már évek óta készülő projekteket, indít újra fejlesztéseket, vagy épp önti teljesen oktalanul az eurómilliókat olyan címekbe, melyekről messziről lerí a sikertelenség és/vagy már évekkel korábban meg kellett volna jelenniük.
A vállalatvezetést jelenleg a befektetők is páros lábbal rúgják: szerintük Guillemot egyszerűen elveszítette a kapcsolatot nemcsak a ubisoftos fejlesztőkkel, hanem a játékosokkal és a valósággal is, ezért hozza sorra azokat a kritikusan rossz döntéseket, melyek akár a Ubisoft jövőjébe is kerülhet – erről pedig ebben cikkben körmöltem kicsit többet.
És itt kell megemlíteni a Ubisoft-játékok jellemző megjelenéskori állapotát, melyet gyakorlatilag a fejlesztések rossz menedzsmentje okoz. A fejlesztőknek a szoros határidők miatt nincs kellő idejük alaposan letesztelni, majd kijavítani a játék hibáit – nem elég, hogy alul vannak finanszírozva, de megfeszített tempóban is kell dolgozniuk, vagyis már az is csoda, hogy egyáltalán megjelenésközeli állapotba tudják pofozni a címeiket. Csak egy példa: a Massive Entertainment 2023 decemberében adta ki az Avatar: Frontiers of Pandorát, a Star Wars Outlaws pedig idén augusztusban érkezett – szintén tőlük. Nyilván a stúdión belül különböző divíziók dolgoztak a két játékon, de képzeljük már el, hogy mennyivel lehetett volna több és jobb bármelyik, ha nem kellett volna megosztani a csapatot.
Na EZ tényleg zseni: minden játékba NFT-s cuccokat rakni, nyilván akkor már kriptóval, amit soha senki egy percig sem kért, és amit a játékosok, tehát a célközönség jelentős és túlnyomó része amúgy is utál. Mi baj lehet, ugye? De hiába teljes kudarc a Ubisoft Quartz (ez az NFT ubisoftos megfelelője), júliusban a franciák büszkén jelentették, hogy továbbra is hisznek a blokkláncban és a kriptóban, ezért a „kezdeti” sikertelenség ellenére is teherautónyi pénzt ölnének a Quartz-ba. Nem, nem a fejlesztők kapnak fizetésemelést, nem a játékok fejlesztésére költenek kicsit többet, hanem a Quartz-ot tartják okafogyott módon lélegeztetőgépen. Hát, rendben…
Maga a gondolat nem volna ördögtől való, de teljes áron kínált játékokban is ezerrel nyomatni, na az nagy botorság. Legalábbis úgy, ahogyan a Rocksteady és a Ubisoft tervezte: eladják a játékokat 30.000 forintos átlagáron, majd a játékból gyakorlatilag kivágott részeket úgynevezett season pass meg irtó drága kiadások mögé rejtik, amihez további költések árán lehet csak hozzáférni. A tempó abszolút EA: nem véletlenül olyan unalmasok, esetleg repetitivek a Ubisoft-címek, hiszen egy csomó dolgot kivágattak a fejlesztőkkel, hogy azokat később rásózhassák azokra, akik egyszer már fizettek a játékért.
Ezt nyilván sokan csinálják, de például míg a Remedy valódi kiegészítőket ad azért az két-háromezer forintért, amennyivel többe kerül az Alan Wake 2 bővített kiadása, ahogyan a CDPR is meglehetősen tisztes és hosszú, érdemi újításokkal teli DLC-ért kér csak pénzt, amilyeneket kapott a The Witcher 3 és a Cyberpunk is. Képzeljük csak el a The Witchert, hogy a különböző ruhákat csak season pass-szel lehet feloldani – nevetséges lenne, de a Ubisoft poénjain mégsem kacarászunk.
Legeslegfrissebb példa a Star Wars Outlaws: a Ubisoft a Gold Editiont, amivel csak egyetlen – már fentebb említett – season pass jár az alapjáték mellé 41.490 forintba kerül az általában Steamnél olcsóbb Epic Games Store-ban. Ha DIGITÁLIS – tehát kézzel nem megfogható – artbookkal és mindenféle játékbeli öltözékkel teli Ultimate Editiont választanánk valamiért, akkor már 48.990 forintot kell kifizetnünk. Nevetséges. És mindezt azért, hogy a játékosokat áttereljék a Ubisoft saját játékszolgáltatására, ahol havi 6-7000 forintért a legbőségesebb kiadáshoz férhetnek hozzá az előfizetők.
Aztán csodálkoznak, hogy nem pörögnek az eladások! Hát nyilván nem, mert például PS-en nem is érhető el a Ubisoft+, csak annak a klasszikus játékkínálata, amire jóformán senki sem kíváncsi – vagy megveszi azokat pár száz forintért, PC-n pedig a játékosok többsége a Steamen szokott bevásárolni, ahol meg hosszú ideig nem jelenik meg Ubisoft-játék. Lehet erre legyinteni, de ez igenis számít! Jól bizonyítja ezt a tény, hogy a Ubisoft a hatalmas kalamajka közepette a napokban döntött úgy, hogy 2025-től minden új játékuk megjelenik a Valve boltjában is, azaz szakítanak az Epic-Ubi exkluzivitással. Kis, de jelentős lépés.
Tudod, hogy kinek a hibája, hogy a Star Was Outlaws nem lett egy übermegagiga siker? Hát a TIÉD! Legalábbis a Ubisoft szerint, ahol halál komolyan azt gondolják, hogy a játékuk csak azért nem fogyott jól, mert a játékosoknak irreálisan nagyok lettek az igényeik. Érted? Túl igényes vagy! Pföej, mocskos gamer, még azt képzeli kap is valamit a pénzéért!
A felelősséghárítás, na az nagyon megy a francia vezetőségnek, de belátni, hogy a sorozatgyártott játékok, az NFT-k, a season pass-ok és mikrotranzakciók, a túlárazások, az össze-vissza hazudozások egy idő után kontraproduktívvá válnak, és ideje lenne változtatni, hát az már kevésbé az erősségük. Ami sajnálatos, mert a Ubisoft egy csomó kiváló kurrens és kult-klasszikus címen csücsül, de jelenleg inkább annak örülhetünk, ha hozzájuk sem nyúlnak, mert abból garantált katasztrófa sülhet csak ki.
Tisztelet a kivételeknek: biztosan van egy csomó tehetséges fejlesztő a Ubi stúdióiban, aki kicsattan az ötletektől, de azokat sajnos csak szökőévente tudják átverni a döntéshozókon, a jelenlegi katyvaszban pedig nagyon hamar eltűnnek – mint a Prince of Persia: The Lost Crownnal is történt. Hatalmas kár volna a Ubisoftért, az ott dolgozó fejlesztőkért még inkább, ezért tényleg csak remélni tudjuk, hogy a mostani káoszt záros időn belül sikerül rendezni, és visszatalálnak arra az útra, melyen a játékosok is szívesen követik őket.
A Sony 7 legnagyobb bűne, amit valaha elkövetett a PlayStationnel