A Deadpool és Rozsomák nem egy jó film, de éppen emiatt lehet ennyire eszméletlenül szórakoztató.

2024.07.25. – Szomorú, hogy a Marvel-filmek egyelőre megállíthatatlannak tűnő iszonyatos tempójú lejtmenete alatt már egy átlagosnál picit jobb akciófilmnek is úgy tud a rajongó örülni, mint egy csimpánz a jutalombanánnak. Hogy miként jutottunk ide, azt maximum Kevin Feige tudná nekünk megvallani, aki a nagy fejetlenség és az egyre rosszabb és érdektelenebb szuperhősmozik közepette úgy döntött, szabadjára engedni Ryan Reynolds őrületét, ami végül egy totál értelmezhetetlen geek maszturbálásban ért véget.

Merthogy röviden és tömören ennyi a Deadpool és Rozsomák: Reynolds és a lassacskán 60 éves, de amúgy nagyon durván kiizmozott Hugh Jackman vidámparkja, amiben azt csinálnak, amit nem szégyellnek. Őszintén szólva ez a film legeslegjobb része: amikor még csak meg sem próbálnak valami koherens, összefüggő, vagy bármiféle logika mentén megírt történetet összehozni, csak néhány egymással való karmolászás közben baromkodnak, beleket ontanak, lefejeznek ellenfeleket, akik csak úgy beugrottak cameózni, mert miért ne? Jackman és Reynolds a kamera mindkét oldalán remek párost alkot, harapható a kémia közöttük, már-már várná az ember az elcsattanó csókot, annyira tökéletesen működik a bromance, de ugyanúgy az összes szereplőn érezhető, hogy rettenetesen élvezik, amit művelnek – még, ha játékukban messze elmaradnak a címszereplő duótól.

Ez mind működik. Túlságosan is jól. Bár sokan tartottak a Disney családbarátságától, de a harmadik Deadpool messze a legerőszakosabb mind közül, abszolút megérdemelte a 18-as karikát, amit a másodpercenként áradó válogatott káromkodások garmadája karikáz olyan szép vérvörösre. Ha már a Disney elkeseredettségében ennyire eleresztette a gyeplőt, akkor Reynolds, Rhett Reese és Paul Wernick írók sem fogják vissza magukat. Ami a csövön kifér: viccelődnek a FOX-on, a Disney-n, a woke-konzervatív egymásnak feszülésen, más filmeken, a Marvel-filmuniverzumon, a polkorrektségen, Kevin Feigén – és milliónyi dolog mellett még önmagán is.

Ez utóbbi a legfontosabb: a Deadpool és Rozsomák egy súlytalan búcsúzó a FOX-érától, valamint egy nagyon is súlyos kritika, immáron önkritika a Marvel-Disney párossal szemben. Éppen ezért meggyőződésem, hogy az új Deadpool-mozi direkt célozta be a középszerűséget – már, ami a történetét illeti, aminek se füle, se farka. Minden túlzás nélkül az ég világon semmi értelme sincs, egy összefüggéstelen káosz, ami a töménytelen akción, a durva és nagyon hatásos viccein, na meg az istentelen mennyiségű meglepetésszereplőn kívül semmiről sem szól.

Éppen ezért szórakoztató, mert míg a néző rohadt jól szórakozik a popcornmaradékos moziszékben, addig a film élesen rámutat a Marvel-moziverzum már-már kezelhetetlen, követhetetlen és logikátlan nagyságára. Miért pont a harmadik Deadpoolnak kellene megmentenie a filmuniverzumot? A nagy konklúzió, hogy nem kell: Deadpool nem a Marvel Jézus, csupán a saját kis világát próbálta még egy filmre menteni, aminek az egyetlen célja, hogy ez a véres anarchia megvalósulhasson, a Deadpool karakteréért évtizedekig harcoló Reynolds, a Rozsomákot 24 éve eljátszó Jackman, és még sok-sok mindenki más megkaphassa a méltó befejezést. Ha viszont 90 éves korukig fognak szuperhősjelmezben feszíteni, akkor minimum érezzék közben jól magukat.

De nem kell, hogy értelme legyen. Minek? Már az MCU-nak sincs. Deadpool és Rozsomák, pontosabban Reynolds és Jackman pedig csont nélkül lehoz egy olyan filmet, aminek egyetlen mondanivalója az, hogy még a legjobb cimboráddal való örömködésnek is csak akkor van igazán értelme, ha azt másokkal is megoszthatod.

Persze, ha hagyományos filmes eszközök alapján próbáljuk meg értékelni a filmet, akkor azt kell mondjuk, hogy a Deadpool és Rozsomák nem egy jó, de legalább szórakoztató és pörgős, amolyan közepes mozi. Ha viszont a Disney-Marvel együttállás kontextusában próbáljuk meg értelmezni (és abban KELL), akkor bizony nagyon is kijönnek a mélységei, amit koncepcionális sekélységgel, rendezett káosszal ér el. Ez Deadpool igazi szuperereje.

 


Bódi Dániel

Ezt is olvasd el:

9 fantasztikus és őrült sikeres játék, amit egyetlen ember készített

×