Egyedüli fejlesztőként nem elég egy jó, vagy kimagaslóan remek játékot csinálni, szerencse nélkül kevés esély van a sikerre. Ennek a 9 egyemberes alkotásnak viszont minden összejött.
Egyedüli fejlesztőként nem elég egy jó, vagy kimagaslóan remek játékot csinálni, szerencse nélkül kevés esély van a sikerre. Ennek a 9 egyemberes alkotásnak viszont minden összejött.
2024.07.24. – Manapság, az Unreal Engine 5 és a Unity világában virágzanak az egyemberes projektek. És nem csak az itch.io és az IndieGala végtelen játéktárnak nevezett útvesztőjében, hanem a Steamen is, sőt, akad köztük nem egy, amire tényleg érdemes időt szánni. Persze már korábban is akadtak dögivel olyan játékok, melyeket egyetlen fejlesztőhöz köthetünk, de annak idején, a hőskorban még jelentősen nehezebb volt egyes egyedül kiszenvedni egy épkézláb bármit, most viszont százával, ezrével jelennek meg az ilyen alkotások.
Ezek jelentős részét olyan kezdő fejlesztőpalánták követik el, akik vagy ki akarnak tűnni valahogy, esetleg így tanulják a szakmát, de lehet szimpla portfólióépítés is a cél, ahogyan akadnak olyanok, akik egyszerűen csak ki akarják élni a kreativitásukat, látni akarják az ötleteiket valósággá válni. De nyilván rengeteg az olyan álmodozó, aki néhány kirívó példán felbuzdulva az első, a második, vagy a harmadik próbálkozásra remélnek egy olyan sikerjátékot, mint amilyen ezen lista 9 példája.
Nyilván senki kedvét nem szegném, de érdemes tudni, hogy egyetlen fejlesztőként roppant nehéz nagyot gurítani. Ahhoz ugyanis valóban egy olyan ötlet szükségeltetik – játékmenetben, koncepcióban, művészeti megvalósításban, történetben -, amire még sosem volt példa. Ez lehet akár olyan játék is, ami már meglévő elemekből áll, de az összkép mégis valami egyedi – hisz jól tudjuk, hogy ma már nem lehet olyat csinálni, amit más már ne tett volna korábban. De a siker legnagyobb alkotóeleme a szerencse: nem elég ugyanis egy jó játékot készíteni, azt fel is kell ám fedezzék.
Az alábbi listában voltaképp 9 ilyen egyetlen fejlesztő által összerakott játékot mutatunk, melyek nem csak koncepcionálisan tűnnek ki a tömegből, de jókor jelentek meg a jó helyen. Valaki felfedezte őket: a játéksajtó, vagy valamilyen más tartalomgyártó, emellett pedig rendkívül szórakoztatóak, némelyik előremutató, de akad olyan is, ami a kitűnés óriási szerencséjévé vált a műfajának, még ritkábban a játékipar egyik koronázott királyává.
A Bright Memory első blikkre simán egy AAA-s játék hatását kelti – jórészt a látványa és remek, iszonyú pörgős játékmenete, semmint a hossza miatt. A játék kurtasága már csak azért sem róható fel, mert mindezt egyetlen kínai fejlesztő, Zeng Xiancheng hozta tető alá hosszú-hosszú évnyi munka árán. A gyönyörű játék eredetileg 2019-ben bukkant fel a Steam korai hozzáféréses programjában, később pedig mobilokra és Xboxra is ellátogatott. A sikerre való tekintettel a Bright Memory Infinite (ami az eredeti átdolgozott és kibővített verziója lett) fejlesztésében már egy icipici társaság is, tényleg csak egy pár fő besegített, de a végeredményt abszolút meghazudtolja a csapat méreteit. Viszont rövid. Nagyon rövid.
A Braid egy icipici csalás a listán, mert bár a munka oroszlánrészét Jonathan Blow végezte, de a 2005-ös eredeti, tulajdonképpen már majdnem kész verzió látványát David Hellman művésszel közösen alkották meg. De ennek is van egy története: a Braid legeslegelső játszható verziója hiába zsebelt be több indie díjat is – köztük a dizájnjáért, de Jonathan így sem volt elégetett a kinézetével, ezért a saját megtakarított pénzéből felbérelte Hellmant, hogy a következő években segítsen neki megalkotni a közel kész játék végleges művészeti stílusát. Az eredmény egy korszakos, kihagyhatatlan mestermű lett.
A Minecraft és Markus „Notch” Persson sztoriját már mindenki ismeri – még az is, aki életében nem játszott még videojátékkal. Azt viszont már kevesen tudják, hogy Notch valójában két játékból legózta össze minden idők legsikeresebb, a Grand theft Autóhoz és a Super Marióhoz is mérhető sohavégetnemérős kockahomokozóját.
Notch a 2000-es évek közepe-vége felé egy RubyDung című Dwarf Fortress-szerű építkezős játékon dolgozott, amely fejlesztése során bukkant a legfőbb ötletadó Infiniminerre. A RubyDung végül sosem jelent meg, de a használható ötleteket sikerült belőle kimentenie, melyeket összeházasított az Infiniminerrel (aminek még a látványvilágát is „kölcsönvette”), az eredmény pedig a valaha volt egyik legsikeresebb videojáték lett.
Műfajteremtőnek talán túlzás volna magasztosan beállítani Luca Galantét és játékát, de annyi biztos, hogy különböző stílusok és műfajok keverékéből még sosem született ennyire jó bullet hell/shoot’em up/roguelike/izometrikus akció, mint amilyen a Vampire Survivors. Luca a nagyjából 500.000 forintból egyetlen év alatt a Magic Survival mintájára készült játékot valójában csak az Ultima Online közösségének szánta, de végül úgy döntött, hogy az itch.io után rendkívül nyomott áron felteszi a Steamre is. A többi már történelem: néhány videós és streamer rátalált a rettenetesen addiktív Vampire Survivors-ra, aztán szinte az egész világ rácsavarodott – főleg, amikor már mobilokon és konzolokon is elérhetővé vált.
Az Undertale-t szokás minden idők egyik legjobb játékának is nevezni – aminek ellent én biztosan nem tartok, hiszen jogos a címke: Toby Fox alkotása valóban egy kult-klasszikus mestermű, aminek megérdemelt helye van a videojátékok panteonjában – noha 2015-ben jelent meg. Az Undertale fejlesztése 2012-ben kezdődött, majd 2013-ban egy Kickstarter-gyűjtéssel folytatódott, amit 1022%-osan sikerült is teljesíteni, így Toby egymaga le tudta hozni a projektet.
Vicces, hogy a világ egyik legsikeresebb meditatív-relaxációs játéka, a Stardew Valley valójában azért született csak meg, mert a fejlesztő ezt szánta referenciamunkának, hogy bekerülhessen valamilyen jól fizető vállalathoz. Eric Barone ugyanis a 2010-es évek elején sehogyan sem talált munkát az informatikusi végzettségével, ezért úgy döntött, hogy készít egy kisebb játékot, ami hozzásegíthet az álláskereséséhez.
2011-ben tehát neki is állt „lemásolni” az egyik kedvencét, a Harvest Moont, ami szerinte az évek során egyre élvezhetelenebbé vált, a Stardew Valley-vel pedig csak meg akarta mutatni, hogy mi is volna a helyes irány. Miután 2012-ben hivatalosan is bejelentette a játékot, az azonnal közösségére és közönségére talált, így végül a Stardew Valley vált Eric fő munkahelyévé. A hátralévő fejlesztés során pedig már nem csak a Harvest Moonból, hanem az Animal Crossingból, a Rune Factory-ból, a Minecraftból és a Terrariából is ötleteket merített. Nem is csoda, hogy a 2016-os megjelenésekor zajos sikert aratott.
A lista talán legfrissebb egyemberes játéka, amit Billy Bassónak köszönhetünk. A 2024 májusi megjelenésekor nagyot ment a Steamen, PS5-ön és Switchen (ebben a cikkünkben is írtunk róla), amit leginkább a nagyon erős atmoszférájának, jól átgondolt felfedezős játékmenetének, egyedi modern-retro hibrid grafikájának – na meg hihetetlenül aprócska méretének is köszönhet. Ennél többet viszont bűn lenne elárulni róla, hiszen azzal oda volna a varázsa.
Lucas Pope miután otthagyta a Naughty Dogot feleségével elindult világot látni: éltek Japánban, Szingapúrban, Amerikában, de beutazták cakkumpakk Délkelet-Ázsiát is. Lucas ezen utazások során kezdett különös érdeklődést mutatni az útlevélvizsgálók és a bevándorlási hivatalok világa iránt – leginkább azért, mert eszébe jutott róluk egy remek videojáték ötlete. Voltaképp így, egy csipet kémfilmből, valamint két marék társadalomkritikából született meg a Papers, Please, aminek fejlesztését teljes egészében maga Lucas finanszírozta és bonyolította. Megérte: a 2013 augusztusában megjelent – elsőre nagyon unalmasnak tűnő játék – azonnal kult-klasszikussá vált.
Alexey Pajitnov korszakos, a játékipart alapjaiban megrengető játékát valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. Meg sem próbálom, de azért néhány érdekességet csak hozzáfűzök a Tetrishez:
Ha pedig érdekel a Tetris megalkotása, akkor érdemes lehet megnézned a Taron Egerton főszereplésével készült életrajzi drámát is:
Így változtak kedvenc játékhőseink 1980-tól napjainkig KÉPEKBEN
