A végjáték miatt felejthetetlen filmek: itt a 10 legsokkolóbb finálé
Nincs annál tökéletesebb élmény a moziban, mint amikor a film végig leköti a figyelmed, aztán egyetlen húzással úgy felkavar, hogy órákig szédelegsz.
Nincs annál tökéletesebb élmény a moziban, mint amikor a film végig leköti a figyelmed, aztán egyetlen húzással úgy felkavar, hogy órákig szédelegsz.
Nincs annál tökéletesebb élmény a moziban, mint amikor a film végig leköti a figyelmed, aztán egyetlen húzással úgy felkavar, hogy órákig szédelegsz.
2024.06.05. – A legjobb film az, amit képtelen vagy nem figyelni, egy pillanatra sem enged el, aztán a végén még képen is töröl, minden idők egyik legsokkolóbb fordulatával. A filmesek többsége egész életében kergeti ezt a hatást, mert csak az ilyen hatás teszi tényleg felejthetetlenné az alkotást. Van néhány film, ami annyira tökéletesen készítette le, majd rúgta be a csavart labdát, hogy esélyünk se volt tiltakozni ellene. Pedig néha jobb lett volna, annyira nyomasztó finálé kerekedett ki a történetből. Íme a 10 legjobb filmbefejezés, amit képtelenség elfelejteni. Köszi a segítséget a gyűjtéshez, ScreenRant!
Ha nem láttad valamelyiket és még szeretnéd megnézni, ne olvass tovább!
A 2014-es pszichothriller David Fincher rendezésében készült, és gyakorlatilag garancia a váratlan fordulatokra. A film egy eltűnt nővel és bűnösnek tűnő férjével kezdődik: minden jel arra mutat, hogy a pasas megszabadult tőle. Azonban a történet óriási meglepetést tartogat. Ben Affleck karaktere, Nick kétségbeesetten próbálja kideríteni, mi történt a feleségével, a Rosamund Pike által megformált Amyvel. Aztán film felénél a nő újra felbukkan, élve és egészségesen. És csak ezután jön a feketeleves.
Méltán szerepel a film a legsokkolóbb mozik listáján, ugyanis kiderül, hogy Amy eredetileg ádáz tervet eszelt ki arra, hogy halottnak nyilvánítsák, majd a meggyilkolásáért Nicket ítéljék halálra. A sztori második felére azonban visszatér, és újabb trükkökkel próbálja befolyásolni a közös életüket. A film közben szinte fizikai fájdalmat érzünk, ahogy ránk telepszik Amy tetteinek súlya és kegyetlensége. A film annyira hatásos, hogy a való életben is óriási hullámokat vert, amikor egy hasonló esetben rendőrök százai hittek csalásnak egy valódi bűncselekmény-sorozatot.
Christopher Nolan rendező híres arról, hogy merész és váratlan irányba tereli filmjei befejezését. 2006-ban még csak a Batman: Kezdődik kapcsán volt híres, de ez az önálló és zseniális alkotás is méltán emelhette volna Hollywood örökös trónjára. A két, a legsokkolóbb bűnöktől sem visszariadó rivális bűvész történetét olyan őstehetségek játszották el, mint Hugh Jackman és Christian Bale.
Angier és Borden küzdelme egyre kétségbeesettebb, ezért egyre őrültebb lépésekre szánják el magukat a tökéletes, világszámba menő trükk megalkotásáért. A gyilkos vetélkedés győztese végül látszólag Jackman karaktere lesz, hiszen Nikola Tesla (David Bowie) segítségével megalkotja a tökéletes trükköt, az eltűnő embert, de a hozzá épített szerkezet nem egészen úgy működik, ahogy kellene. Sok más zseniális mutatvány titka mellett a film Leleplezi a végső trükk mögött húzódó hátborzongató igazságot is: a gép nem teleportálja a bűvészt, hanem duplikálja. A felesleges személyt pedig, akiből minden előadáson keletkezik egy, soha, senki nem láthatja meg…
A film tele van kivételesen tehetséges színészekkel, akik a legelejétől magukra vonják és nem eresztik a figyelmedet. Edward Norton Narrátora az üres élete miatt panaszkodik, de aztán megjelenik a színen Brad Pitt Tyler Durdenje, aki elég karizmatikus és titokzatos ahhoz, hogy a nézők figyelmét eltereljék Norton karakterének legégetőbb kérdéséről: vajon miért nincsen neve? Mire a finálé elérkezik, és a titok kiderül, a varázslat már hatott.
A film befejezése bonyolult és kétértelmű. Miután Tyler Durden (Pitt), a Narrátor (Norton) alteregója meghal, kiderül, hogy a Narrátor valójában egy elmegyógyintézetben él és Tyler Durden még mindig él, legalábbis az elméjében. A film nyitva hagyja a kérdést, hogy a Narrátor megszabadult-e Tylertől, vagy továbbra is a befolyása alatt áll.
Bong Joon-ho rendező mesterműve egy pszichothriller és egyben igazi érzelmi hullámvasút. A történet középpontjában egy szerény körülmények között élő család tagjai állnak, akik kétségbeesetten vágynak a társadalmi felemelkedésre és a gazdagságra. Piti csalásokból tengődnek, de a fiú új lehetőségre bukkan, ami az egész család számára megoldást jelenthet.
A család különböző trükkökkel beépül egy gazdag család életébe: a fiú tanítóként kezd, majd ajánlani kezdi a családtagjait különböző munkákra, hogy a kőgazdag Park háztartás eltartsa őket. De a történet ezután szédítő tempóba kapcsol és sűrűn szövi a bűnök és intrikák keszekusza hálóját, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy messze nem csak egy család élősködik Parkékon – olyannyira nem, hogy a másik a ház alatt él, egy eddig mindenki előtt rejtve maradt bunkerrendszerben.
2010-ben Christopher Nolan újabb nagyszabású projekttel rukkolt elő, és az Inception legalább annyira úttörő lett, mint amennyire izgalmas. A semmihez se hasonlítható történetben egy csapat magasan képzett ember be tud hatolni mások álmaiba, hogy különböző fordulatokat kreálva változtassa meg a való életük valamilyen fontos döntését. A történet bonyolultsága ellenére a film nagyon világos és lenyűgöző, de sokkoló befejezéssel visz be egy jókora gyomrost.
A főhős Cobb (Leonardo DiCaprio) beismerése, hogy ő ültette felesége elméjébe a végzetesnek bizonyult álom-valóság gondolatot, valamint a továbbra is fennálló kérdés a valóság természetéről a film utolsó pillanataiban robban egy akkorát, hogy az nem a székbe szegezi a nézőt, hanem alá löki. Igazából annyira komplikált, hogy érthetően le sem lehet írni. Ezt egyszerűen látni kell. Ami az Eredetet valószínűleg a lista legzseniálisabb filmjévé teszi.
2004-ben David Koepp, a Jurassic Park és a Mission: Impossible forgatókönyvírója adaptálta és rendezte Stephen King regényét, és Johnny Depp játszotta el a főhős regényírót. Minden adott volt a sikerhez, mégis, a film vegyes kritikákat kapott, és a bevétele sem ütötte meg az elvárt szintet. Ennek ellenére a Titkos ablak olyan művészi alkotás, ami sokkal több figyelmet érdemelne, hiszen tele van ötletes történetmeséléssel és okosan felépített jelenetekkel.
A Titkos ablak befejezése leleplezi az igazságot Mort Rainey (Depp) disszociatív identitászavaráról, amelynek következtében a regényeinek szereplői megjelennek a valóságban. A csattanó az, hogy Mort félelmei, szorongásai és a rejtélyes John Shooterrel folytatott beszélgetései valójában a képzeletének szüleményei. A film sokkoló befejezése pedig utal arra is, hogy ezek a látomások milyen szörnyű következményekhez vezettek a főhős való életében.
A 2009-es pszichothriller talán azért az egyik legsokkolóbb és leghátborzongatóbb történet, mert minden abszurditása ellenére akár a valóságban is megtörténhetett volna. A film egy 9 éves kislány, Esther történetét követi, akit egy szerető család örökbe fogad, miután elveszítik harmadik gyermeküket. Ám attól a pillanattól kezdve, hogy a fiatal Esther megérkezik az otthonukba, furcsa események történnek.
Az egész történetet arra az egy döbbenetes felismerésre épül, amivel csak a legvégén pofozzák fel a nézőt: Esther valójában nem is gyerek, hanem 33 éves, és ha ez nem lenne elég, még sorozatgyilkos is, aki megszökött egy elmegyógyintézetből. A film ugyan korán bemutatja Esther erőszakos természetét és manipulációs képességeit, de a döbbenetes titok lelepleződése az, ami igazán értelmet ad a dolgoknak. És meglepően sok értelmet, ugyanis teljesen hihető, hogy egy 33 éves ember 9 évesnek tűnik, ha egy ritka hormonális rendellenességben, ún. hipopituitarizmusban szenved. Fontos megjegyezni, hogy ez a betegség nem befolyásolja a személyiséget vagy az erkölcsi irányérzéket, szóval, ha véletlenül ilyen fogyatékkal élőbe botlanál, nehogy megrémülj tőle a film miatt!
Az Amerikai História X egy tragikus és briliáns film, ami a rasszizmus témáját és azt vizsgálja, mennyire befolyásolhatóak az emberek szélsőséges nézetekre, vagyis milyen egyszerűen meg lehet gyűlöltetni velük – minden valós ok nélkül – tőle eltérő bőrszínű embercsoportokat. A sokkoló finálé már Dannyre fókuszál: a fiatal fiú egy szélsőjobboldali, fehér felsőbbrendűséget hirdető csoport befolyása alá kerül, amelyet részben a bátyja, Derek (Edward Norton) alapított. Utóbbi börtönbe kerül egy fekete férfi brutális meggyilkolásáért, és az ott töltött idő alatt teljesen megváltozik a személyisége.
Ha a sitten történő erőszakos események nem lennének elég sokkolóak (de igen, azok), még ott a vérmocskos befejezés is, ami végképp’ fekete betűkkel vési be ezt a filmet az emlékezetedbe. Derek mindent megtesz, hogy ráébressze öccsét a tévedésére, leleplezi volt csoportjának ellentmondásait és problémáit és segít Dannynek jobb emberré válni. Mégis, a múltjának szelleme csak utoléri, amikor Dannyt meggyilkolja egy korábban bántalmazott fekete fiú az iskolában.
A 2019-es, Florence Pugh főszereplésével készült Midsommar egyszerre gyönyörű és megrázó folk horror. A történet egy látszólag természetközeli és pozitív csoport tagjait követi, akik Svédországban egy vidéki Szent Iván-éji mulatságra utaznak. Az idilli hangulatot kezdetben apróságnak tűnő furcsaságok kavarják fel: a civilizációtól távol élő falusiak, akikhez csatlakoznak, talán nem is annyira szelídek, mint elsőre látszanak. Sőt, nagyon nem azok.
Bár a film fokozatosan adagolja az elszigetelt népcsoport egyre nyugtalanítóbb szokásait – így a turistákban túl sokáig megmarad a hamis biztonságérzet – semmi sem képes felkészíteni arra a pokolra, ami a film utolsó harmadában robban az arcodba. Kiderül, hogy a falusiak végig emberáldozatra készülnek, és az ezt elfogadni képtelen új jövevények szépen hullani kezdenek – de olyan részletekbe menő brutalitással, hogy arra szinte nincsenek szavak. Méltán az egyik legsokkolóbb film a listán – sosem lehet elfelejteni. És újranézni se.
A filmben Leonardo DiCaprio Teddy Daniels szövetségi marsallt alakítja, aki a Shutter-szigetre utazik, hogy kivizsgálja az ott történt rejtélyes eltűnéseket. A sztori Daniels és Chuck Aule (Mark Ruffalo) nyomozópárosát követi, ahogy az elmegyógyintézetnek otthont adó szigeten próbálják kihallgatni a maroknyi személyzet megmaradt tagjait.
Ahogy a cselekmény sűrűsödik, a film egyre sötétebbé és nyugtalanítóbbá válik. Daniels küzd, hogy értelmet adjon az eseményeknek és a bizonyítékoknak, miközben lassan fény derül a valóságra. Kiderül, hogy Daniels valójában Andrew Laeddis néven a sziget egyik óriási traumába (családja elvesztésébe) beleőrült páciense, és a körülötte mozgó személyek, köztük a társa, Aule is beépített emberek, akik bevállalták a nyomozás színjátékát abban a reményben, hogy Andrew ráeszmél a valóságra és jobban lesz, így elkerülheti a lobotómiát. A durva az, hogy sikerrel járnak, de Andrew annyira nem bírja elviselni a valóság fájdalmát, hogy végül szándékosan úgy alakítja a dolgokat, hogy végezzék el rajta a végzetes beavatkozást.
Ha fontos a realisztikus játék: 8 sci-fi, ami ötöst kap fizikából