A 2000-es évekig a játékkonzolok elsődleges célja az volt, hogy hazavihesd velük az árkádjátékok élményét, és olyan grafikai teljesítményt nyújtsanak, amelyhez az akkori átlagos otthoni számítógépek nem, vagy csak nehezen értek fel. Az ezredforduló után ez az irány megváltozott, ezzel együtt megjelent az az elképzelés is, hogy asztali alkalmazásokat futtassanak a játékkonzolokon. Ennek az időszaknak az egyik legérdekesebb eredménye a PlayStation 2-re készült Linux volt – idézi fel a Hackaday.

A Sony a PS2 Linuxot a konzol MIPS R5900 processzorára és az egyedi grafikus egységére tervezte.

Ez a megoldás teljesen eltért a mai gyakorlattól, amikor a játékkonzolok hardverei nagyrészt a gamer PC-khez hasonlítanak. A Linux futtatása a PlayStation 2-n valódi munkát igényelt, és egy kifejezetten nagy kiegészítőcsomag is kellett hozzá. Ezt a folyamatot az Action Retro egy későbbi videóban részletesen bemutatta.

A PS2 Linux ritkaságnak számított, mivel a használatához nem volt elég maga a konzol. Szükség volt egy kompatibilis, úgynevezett „fat” PlayStation 2-re, opcionális merevlemezre, valamint több további hardveres kiegészítőre. A rendszer nem adott teljes szabadságot a felhasználóknak, ugyanakkor lehetőséget biztosított saját játékok készítésére.

Kiegészítők és technikai korlátok PlayStation 2-n

A PlayStation 2 Linux futtatásához egy Ethernet-adapterre, egy VGA-adapterre, külön 8 MB-os memóriakártyára, valamint billentyűzetre és egérre is szükség volt. A billentyűzet és az egér szabványos USB-s perifériaként működött, nem PS/2 csatlakozón keresztül. A 40 GB-os merevlemez Sony márkájú IDE-meghajtó volt, az Ethernet-adapter pedig egyedi kialakítást kapott, és tartalmazta az IDE merevlemez csatlakozóját is. A szükséges elemek közül a VGA-adapter és az Ethernet-adapter számított elengedhetetlennek. Ezek nélkül a Linux rendszer használata nem volt megoldható.

És, lássuk be: a hardveres feltételek egyértelműen meghatározták, hogy a PS2 Linux nem a széles közönséget célozta meg.

A szoftveres oldalon további megkötések tűntek fel. A PS2 Linux felhasználói például nem másolhatták a PlayStation 2 játéklemezeit. A rendszer viszont lehetőséget adott saját játékok fejlesztésére. Minden futtatott programnak és adatnak bele kellett férnie a konzol szerény, 32 MB-os memóriájába, ami komoly korlátot jelentett.

Telepítés, rendszer és későbbi sors

A Linux telepítése a PS2 Linux DVD-ről indult, hasonló módon, mint egy játék indítása. A memóriakártya bizonyos rendszerindító fájlokat tárolt, amelyek nélkül a folyamat nem működött volna. A rendszer Debian Linuxra épült, így az akkori Linux-felhasználók számára ismerősek lehettek az alapok.

A telepítés során nem segített semmilyen automatikus varázsló a partíciók beállításában vagy az alapkonfiguráció elvégzésében. Ezekhez a lépésekhez a mellékelt papíralapú kézikönyv nyújtott segítséget. A telepítés után az első lemezről történt az indítás, a memóriakártyával együtt, és a felhasználó végül a PS2 Linux asztalára jutott.

A megoldásnak 2025-ban is van rajongótábora, kvázi egy olyan gamer hagyományőrző közösség, amely frissebb szoftverekkel igyekszik működőképes állapotban tartani az operációs rendszert, miközben a hardveres alapok nem változtak.

Jegyezzük meg: a Sony a PlayStation 2 Linuxot csak rövid ideig támogatta. A PlayStation 3 egy ideig szintén lehetőséget adott más operációs rendszerek, például a Linux és a FreeBSD telepítésére a saját, FreeBSD-alapú rendszere mellett. Ezt a támogatást viszont később megszüntették, a PS2 teljes visszafelé kompatibilitását biztosító Emotion Engine chippel és több más funkcióval együtt.

A PlayStation 4 megjelenésére a hagyományos asztali operációs rendszerek futtatása már kikerült a Sony tervei közül, lezárva egy különleges technikatörténeti korszakot, amikor a konzolok azzal az igénnyel készültek, hogy asztali számítógépként is megállják helyüket.

Címlapkép: Colin Keigher / Wikipedia

Soha nem játszott még ennyi gamer Linuxon, átlépték a mágikus határt