Vajon miért nincsen egyetlen gyerek sem Los Santos utcáin? Na és a Red Dead vadnyugatán?

Csak a Grand Theft Auto V egyjátékos módjában is több tucat játékórára el lehet veszni, mire megtalálunk minden küldetést és elrejtett titkot, az Online része pedig egyenesen időgyilkos mennyiségű tartalommal szédít már hosszú-hosszú évek óta. Egy dologgal viszont sosem fogunk találkozni egyetlen módban és végigjátszásban sem: gyerekekkel.

Persze a GTA V-ben az egyik főszereplőnek akadnak kölykei, de azok is inkább már a felnőttkorba hajló tinédzserek, de náluk fiatalabb szereplővel, karakterrel, NPC-vel nem találkozunk San Andreas egyetlen zugában sem. Ahogyan a GTA IV-ben, annak kiegészítőiben, és a korábbi etapokban sem, sőt, a Rockstar másik nagyágyújában, a Red Dead Redemptionben sem nagyon akadnak.

Na de mi lehet az oka, hogy a GTA és a RDR univerzuma ennyire gyermektelen?

A pontos ok kifejtése előtt mindenképp ki kell térni a nyílt világú játékok felépítésére, pontosabban arra az aspektusra, ami igazán élővé teszi a homokozó jellegű műfajt. Egy ilyen típusú játéknak két lehetősége van: vagy teljesen eltávolodik a realitástól, és egy csomó olyan dologgal-tartalommal tölti meg a világát, melyekkel a való életben sosem találkoznánk – mint mondjuk a Skyrim és a Cyberpunk 2077, vagy megpróbál a valóság egy mesterséges alternatívája lenni – mint mondjuk a Watch Dogs, vagy a Sleeping Dogs.

A GTA-sorozat viszont a kettő között ingázik valahol: a fantáziavilágának felépítése bár törekszik a realisztikusságra, de a cselekményében, a küldetéseiben, a teljesen random eseményeiben sokszor nagyon elrugaszkodik a valóságtól. Ez egy művészi, koncepcionális döntés, mivel sokszor az ilyen történésekkel tartanak groteszk görbe tükröt a valódi társadalomnak, hogy mindent felnagyítanak vagy direkt túltolnak.

Amikor a GTA első része megjelent, hatalmas vitákat szított a sokak szerint túlzott erőszakosságával. Sok, a játékokat egyáltalán nem ismerő szülő attól rettegett, hogy a gyerek majd emiatt gyilkolni fog, ne adj Isten, kocsit vezetve a járókelőkbe gázol. Ez persze nonszensz baromság, már jól tudjuk, viszont a játékon belül erre tényleg van lehetőség. Ahogyan a legtöbb nyílt világú játékban is.

Ha viszont a Rockstar kicsi gyerekeket rakna a játékaiba, akkor szintén két lehetséges opció áll a rendelkezésükre: a gyerek NPC-ket vagy ugyanúgy meg lehetne ölni, vagy teljesen sebezhetetlené, érinthetetlenné teszik őket.

Mivel a GTA és az RDR2 az egyik legszabadabb játékok valaha, melyekben megpróbálják a lehető legkevesebb korlát közé szorítani a játékost, a fejlesztők inkább úgy döntöttek, hogy nem rombolják az egyébként realisztikus miliőt. Ha például lennének bennük kisgyerekek, de ugyanúgy lehetne bántani őket, mint az összes többi karaktert, azzal még azoknak a haragját is kivívnák, akik amúgy szeretik ezeket a játékokat. Ez pedig egyrészt nem lenne túl etikus, másrészt pedig a gyermekbántalmazás miatti jogos felháborodás egy nagyon rossz reklám is, ami könnyen a stúdió végét jelenthetné. Főleg, hogy a kisgyerekek ábrázolásmódját nagyon sok országban szigorúan szabályozzák, így nem csak a kritikát vívnák ki, hanem egy potenciális betiltást is. A GTA-kban emiatt például egyetlen gyermek sincs sehol.

A Red Dead Redemption 2 valamilyen szinten másik utat választott, hiszen egyrészt az egyik főbb szereplője is egy totyogós, illetve itt-ott találkozni fiatalabb, de tinédzserkorú suhancokkal, viszont őket semmilyen módon nem lehet bántalmazni. Nyilván megijednek, ha a játékos pisztolyt vagy kést ránt, és el is szaladnak, de azt ellenük nem lehet használni. Hasonló megoldással operál egyébként a Cyberpunk 2077 és a Skyrim (és pár másik open world játék) is, melyekben találkozhatunk kisgyerekekkel, de őket sehogyan és semmilyen formában sem lehet bántani. Ezekben a címekben viszont azért nem üt nagyon el az egésztől, mert más egyéb korlátokkal is találkozni bennük, azaz sokkal kevésbé szabadok, mint mondjuk egy Red Dead.


Bódi Dániel

Ezt is érdemes elolvasnod:

A világ 11 legjobb játéksorozata, aminek még SOSEM volt rossz része

×