2024.09.24. – A videojátékok világában a főellenség legyőzése, a történet befejezése vagy egy izgalmas pálya teljesítése után a legtöbb játékos türelmetlenül várja a következő lépést: a további tartalmak feloldását, a titkos befejezések felfedezését vagy egyszerűen csak a játék végső pontszámainak összegzését. Ehelyett sokszor hosszú, nem átléphető stáblista következik. Arról, hogy ez a játékosok szempontjából mennyire zavaró tud lenni, egy Reddit-falhasználó írt szemléletesen. Így fogalmazta meg a frusztrációját:

„Ez mindig is az egyik legidegesítőbb része volt a játékoknak.

Amikor befejezed őket, általában hosszú, mozistílusú stáblista következik, ami részletesen bemutatja az összes embert, aki részt vett a játék elkészítésében. A filmeknél ez rendben van, mert egyszerűen át lehet tekerni a stáblistán (kivéve, ha moziban nézed), de a játékoknál nincs ilyen lehetőség. Megértem, hogy a készítők szeretnék, ha a munkájukat elismernék, de ha valaki nem akarja megnézni a stáblistát, akkor úgysem fogja. Miért kellene a játékosokat kényelmetlenségbe hozni emiatt?” És tényleg: miért teszik ezt a játékfejlesztők? Íme, néhány érv, ami miatt ezt teljesen rendben lévőnek kellene találnunk.

Tisztelgés az alkotók előtt

A legtöbb fejlesztő számára a stáblista nem csupán egy adminisztratív kötelesség, hanem az alkotók munkájának elismerése. Egy videojáték elkészítése sokszor évekig tart, és emberek százainak – sőt, nagyobb projektek esetén inkább ezreinek – közreműködését igényli. A stáblista pedig az a lehetőség, amikor az összes fejlesztő, designer, tesztelő, zeneszerző és egyéb közreműködő neve megjelenik a játékosok előtt. Ilyen esetben a fejlesztő vállalatok úgy érzik, a készítők megérdemlik, hogy a nevük legalább néhány percig ott maradjon a képernyőn, és ne lehessen egyszerűen átlépni. Ez egyfajta tiszteletadás a szakemberek felé, akik hosszú éveken át dolgoztak azon, hogy a játékosok élvezhessék az adott művet. Egy a rekordhosszú stáblisták közül:

Jogi kötelezettségek

Nem ritka, hogy az átléphetetlen stáblisták okai között szerződésben vállalt kötelezettségek is szerepelnek. Egyes fejlesztők, kiadók, vagy egyéb közreműködők szerződésben rögzítik, hogy nevüket a játék stáblistájában meghatározott időtartamra meg kell jeleníteni. Pontosan meghatározhatják, hogy ezeket a neveket milyen formában és mennyi ideig kell mutatni, ami végül azt eredményezi, hogy a stáblista nem átléphető. És például a Red Dead Redemption 2 esetében ez több mint 30 perc, hiszen hatalmas csapat dolgozott a játékon, és mindenkit feltüntetnek a legkisebb közreműködőktől a legfontosabb szereplőkig.

Forrás: Rockstar Games

Bónusz tartalmak és utalások

Egy másik ok, amiért a stáblistát nem lehet átlépni, az úgynevezett „after-credits”, vagy „post-credits” tartalom. Sok játékban a fejlesztők elhelyeznek olyan extrákat, amelyek csak a stáblista után érhetők el. Ez lehet egy titkos jelenet, egy rejtett befejezés, vagy valamilyen humoros utalás. A Marvel’s Spider-Man és a The Last of Us Part II jó példák arra, amikor a stáblista után új, rövid jelenetek vagy tartalmak következnek. Ilyen esetekben a fejlesztők szeretnék biztosítani, hogy a játékosok ne hagyják ki ezeket az extra részeket, és teljes mértékben átéljék a játék élményét, még akkor is, ha ehhez hosszabb stáblistát kell végignézniük.

A játék ritmusának fenntartása

Néha az átléphetetlen stáblista mögött egyfajta dramaturgiai szándék áll. Egy érzelmileg megterhelő vagy katartikus játék befejezése után a fejlesztők egy nyugodt, lassabb ütemű stáblistával szeretnék megadni a lehetőséget a játékosoknak arra, hogy feldolgozzák az élményeket. A hosszú stáblista egyfajta levezetés, ami segít elmélyíteni a játék által kiváltott érzéseket. A Journey vagy a Shadow of the Colossus és a Horizon Forbidden West esetében például gyönyörű zene szól a stáblista alatt, és vizuálisan is igyekeznek fenntartani a játék atmoszféráját. Az átléphetetlen stáblista itt szerves része a játékélménynek, és a készítők nem szeretnék, hogy a játékos hirtelen kizökkenjen a varázsból.

A játékosok nincsenek oda a stáblista kötelező bámulásáért

Bár a fejlesztők szándéka sokszor érthető, a játékosok nem mindig fogadják pozitívan az átléphetetlen stáblistákat. Sok esetben a végigjátszások során, különösen ha a többször is újrajátsszák a játékot, frusztráló lehet, hogy minden alkalommal végig kell nézniük a több tucat perces kreditet. A fórumokon gyakran felmerülnek panaszok erre a gyakorlatra, és a fejlesztők néha figyelembe veszik ezeket a visszajelzéseket. A The Witcher 3 korai verzióiban például nem lehetett átlépni a stáblistát, ám a játék későbbi frissítéseiben már ezt a lehetőséget biztosították a játékosok számára.

Miért jó mégis, ha végignézzük?

Bár sok játékos számára bosszantó lehet a hosszú stáblista, érdemes megemlékezni arról, hogy ezek az emberek mind hozzájárultak az élményhez, amit órákon, napokon vagy akár heteken át élveztünk. A stáblista megtekintése egyfajta tiszteletadás az alkotók munkája előtt, akik talán kevesebb reflektorfényt kapnak, mint a főszereplők, mégis nélkülözhetetlen szereplői a játéknak. Még ha néha frusztráló is, a nem átléphető stáblisták emlékeztetnek minket arra, hogy a videojátékok mögött emberek dolgoznak – emberek, akik megérdemlik, hogy a nevüket legalább néhány percig megjegyezzük.

Ilyenkor, pihenésképpen főzz egy kávét vagy egy teát, aztán ülj vissza a képernyő elé, amíg elégedetten elkortyolgatod, nézve a stáblistát! Személyes szertartás: én például imádom keresni a feliratok tömegében a magyar vagy magyaros hangzású vezetékneveket, amelyek rendre fel-felbukkannak, apró örömet okozva, hogy van egy kicsi, de fontos plusz kapcsolatom a játékkal, amit éppen befejeztem.

Gábor János

És ezt láttad már?

8 döbbenetes, de abszolút fölösleges részlet a kedvenc játékainkból