2024.07.31. – A videojáték engedélyezése a börtönökben országonként, sőt, akár intézetenként is eltérő szabályozás alá tartozhat. Nincs egységes, globális iránymutatás arra, hogy a raboknak kellene-e / szabad-e videojátékokat használni, mivel számos tényező befolyásolhat egy ilyen döntést. Nem tudom, te hogy vagy vele, de egy rablógyilkos ne GTA-zzon nekem, hogy a szabadulása után még erőszakosabb hajlamokkal vegye a nyakába a járókelőkkel teli utcákat. De létezhet logikus alapja annak, hogy a fogvatartottak – megfelelő szabályok mellett – játszanak,

ha ez segíti a visszailleszkedésüket a társadalomba.

Tévéhez például alanyi joguk van. Akár a videojátékhoz is lehetne (kivéve persze, ha az intézmények több évtizedes, korszerűtlen elvek szerint működnek), de ez más és más megítélés alá esik, annak függvényében, hogy milyen ország büntetés-végrehajtásáról beszélünk. A bv. rendszer filozófiája, meg az, ahogyan a rehabilitációt elképzeli nagyon eltérő lehet – az anyagi lehetőségekről nem is beszélve. Erre lentebb sorolok is néhány példát, alul pedig bemutatom, hogy milyen körülmények vannak a világ legszínvonalasabb intézeteinek egyikében, ahol még egy tömeggyilkos is sokkal jobban él, mint nálunk egy dolgozó átlagember.

Online videojáték? Esélytelen!

Fontos megjegyezni, hogy bár néhány országban engedélyezik a videojátékokat, arra nem találni példát, hogy akár csak egy börtön is lehetővé az online játékot – amely során, ugye, ártatlan kint élő emberekkel lehetene kapcsolatba lépni. Valójában a legtöbb börtön szigorú szabályokat alkalmaz arra vonatkozóan, hogy a rabok mit tehetnek meg online és mit nem. Tudomásom szerint Magyarországon például kimerül abban, hogy (ellenőrzött körülmények között) Skype-on, távolról is lehet beszélőt tartani, így nem csak telefonban hallhatják a hozzátartozóikat, hanem webkamerán láthatják is őket. Ennek gyakorlata a COVID idején, kényszerhelyzetben terjedt el itthon. Néhány ország ugyanakkor, mint például Kanada, egyáltalán nem engedélyezi az internetezést.

A hozzáférés korlátozásának mértéke országról országra változik, de általában elmondható, hogy az internetet elsősorban kommunikációs eszközként, családdal való kapcsolattartásra használhatják a rabok – sok helyen csak e-mail formájában. Vannak persze olyan helyek, ahol nagyobb a rugalmasság, de a raboknak kezdeményezniük kell, hogy használhassák a netet. A Fülöp-szigeteken például a rabok szigorú felügyelet mellett böngészhetnek, Malajziában a tanuló rabok tanulmányi eszközként használhatják az internetet, Norvégiában pedig erősen szűrt internethez férhetnek hozzá, amelyen nincs e-mail, közösségi média vagy felnőtt tartalom. De náluk speciel videojátékozni – ha nem is online – bizony lehet, még akkor is, ha az ember majdnem 70 ember meggyilkolásáért felelős. De erről bővebben lejjebb. Addig itt egy brit példa arra, hogy hogyan tudták a rabok kiharcolni maguknak a JOBB videojátékhoz való jogot.

Kiegyeztek a rabok a börtönnel egy Xboxért

Érdekes, hogy a fogvatartottak ebben az esetben eleve rendelkeztek konzolokkal, csak éppen úgy érezték, joguk lenne egy fokkal modernebbekhez. A történet 2014-es, amikor is az Egyesült Királyság egyik börtönében a rabok hosszú harcot nyertek meg: az addigi PlayStation 2 és eredeti Xbox után jelentős lemaradást akartak ledolgozni azzal, hogy újabb eszközökért folyamodtak. Némi kardoskodás után annyit sikerült elérniük, hogy hozzáférjenek egy PlayStation 3-hoz és egy Xbox 360-hoz, igaz, csak bizonyos feltételekkel. Nekik kellett például megvenni, hiszen az intézetük – érthető módon – nem óhajtott ilyesmire pénzt költeni.

Videojáték -> Esport -> Fogadás. Tippelj meccsekre és nyerj az Unibeten kockázat nélkül! 20 000 Ft sportfogadás bónusz + 60 ingyen pörgetés! Regisztrálj! (x)

A fogvatartottak abban egyeztek meg a börtönnel, hogy saját zsebből kifizetnek egy 250GB-os Xbox 360-at, 210 fontért (mai áron kb. 100.000 forintért). Bár ez nem tűnik soknak, érdemes megjegyezni, hogy a rabok akkortájt heti 10 font (kb. 4700 forint) költőpénzt kaptak különböző munkák fejében, szóval nagyon nem volt egyszerű összekotorni a pénzt. És még ezzel együtt is csak úgy járult hozzá a börtön, ha példás magatartást tanúsítanak. Fontos feltétel volt továbbá, hogy a vásárolt konzolokhoz nem kapnak internet-hozzáférést, ami kizárta őket az online játékokból.

A videojáték segíthet visszaszokni a társadalomba

Általánosságban elmondható, hogy néhány országban és börtönben a hétköznapi élethez hasonló körülmények biztosítása, kvázi a társadalomba való visszaszoktatás – és persze az indulatlevezetés – érdekében engedélyezik a videojátékok használatát a rabok számára, de csak szigorú szabályok mellett. Általában csak meghatározott időszakokban és bizonyos játékokkal játszhatnak. Olyanokkal például semmiképpen sem, amelyek erőszakos hajlamokat erősítenek vagy szexuális tartalommal rendelkeznek. A videojáték általában felügyelet mellett mehet, de van, ahol oktatási célra is bevetik a börtön pedagógusai, például nyelvtanuláshoz vagy számítógépes készségek fejlesztéséhez.

És igen, a videojáték rehabilitációs program részeként használható, ahogy arra néhány börtönben van is példa,

hiszen rájöttek, hogy jól megválasztott címekkel fejleszthetik a hosszú ideje elzárt emberek társadalmi készségeit és csökkenthetik az elszigeteltségből eredő stresszt. Vannak persze ellenérvek is: a kritikusok, akik nem örülnek neki, hogy bűnözők ilyen lehetőséghez jutnak, azt hangoztatják, hogy a videojátékok erőszakot szülhetnek, vagy elvonhatják a rabok figyelmét a rehabilitációs programoktól és az önismeret fejlesztésétől. Egyenlőtlenségből fakadó bajokat is emlegetnek, ami egyébként jogos: felmerülhet a kérdés, hogy miért kapnak egyes rabok hozzáférést a videojátékokhoz, amíg mások meg nem. Az utóbbira, vagyis arra, hogy mégis miért járhat ez az előny egyes raboknak, remek példa a világ egyik leghírhedtebb tömeggyilkosának esete.

Vígan játszhat a sitten a tömeggyilkos

Mint ismert, Anders Behring Breivik 2011 nyarán Utoya szigetén szélsőjobboldali eszméktől elvakultan lemészárolt 69 embert – többségében tizenéves diákokat. Nem elég, hogy a norvég igazságszolgáltatás egy ilyen kegyetlen bűncselekményért sem szabhatott ki többet 21 év elzárásnál, ezt az időt meglepő kényelemben – többek között videojátékokkal töltheti. Itt egy pár perces riport arról, hogy nagyjából milyen körülmények között:

A túlzsúfolt és rossz állapotú magyar intézetek valósága felől nézve furcsa elfogadni, hogy Breivik egymaga három privát szobában (technikailag egy lakosztályban) él a börtönben. A BBC riportja szerint van nappali, háló- és tanulószobája, meg egy kis konditerme is, de ezek mellett egy másik rabbal közösen (és nem egyszerre) használhat egy külön konyhát és étkezőt, egy találkozókra fenntartott helyiséget és egy tévészobát is, amit felszereltek Xbox-szal. Lehet, hogy kényelmesebben él ott, mint szabadlábon. Ennek ellenére rendszeresen él jogi panasszal a tartásának körülményei miatt, amivel szerinte öngyilkosságba akarják kergetni. Megtudná, hol van a magyarok istene, ha a nemrég bezárt győri börtönben kellett volna ülnie… De ez legyen a norvégok baja. Ahogy az is, hogy 8 év múlva, ereje teljében, 52 évesen szabadon engedik ezt a vadállatot.

Miért volna értelme engedélyezni?

Bár bosszantó belegondolni, hogy Breiviknek milyen lehetőségei vannak, az, hogy videojátékokhoz is hozzáfér, nem feltétlenül ördögtől való dolog.  A fogvatartottak idővel visszatérnek a társadalomba, így nem ártana, ha ezt nem még rosszabb bűnözőként, hanem munkára és békés társadalmi együttélésre alkalmas állapotban, másokra veszélytelen személyiséggel rendelkezve tennék meg. És ehhez a pszichológiai, szociális felkészítés jegyében igenis érdemes lehet válogatott videojátékokat engedélyezni a rácsok mögött. Csak mellékesen: a kényelmes körülményeket és videojátékot is biztosító norvégok valamit csak jól csinálnak, ha a bv-ből a való életbe visszakerült raboknak csupán 20 százaléka követ el újra bűncselekményt öt éven belül (miközben az Egyesült Királyságban ugyanez a mutató 45, az USÁ-ban meg 76 százalék).

A legjobb a tudatos építkezés lenne: személyre szabott rehabilitációs program – gaminggel, ami megtámogatja a fogvatartottak visszailleszkedését a társadalomba. De, ismerve a hazai börtönök állapotát (elég valószínű, hogy messze nem a győri bv. az utolsó, amit az épület leromlása miatt be kell zárni), vannak a magyar rendszerben nagyobb bajok is a rabok visszailleszkedésénél a társadalomba. Sajnos. Pedig fontos lenne többet foglalkozni a kérdéssel, mert előbb-utóbb szinte mindegyik visszajön közénk.

Gábor János

Főoldali kép: Koszticsák Szilárd/MTI

Ezt se hagyd ki:

A 6 legjobb hely a világon gamer nyaraláshoz – egyszer látnod kell őket