Gábor János

2024.07.15. – Nem nagyon lehet rá felkészülni, akkora katasztrófát okozna, ha megtörténne egy olyan – fájdalmasan valószínű – esemény, ami tönkretenne minden Föld körüli pályán keringő műholdat. A problémát az jelenti, hogy az űr – a közhiedelemmel ellentétben – nem egy óriási, öntisztító üresség, mégis vég nélkül szennyezzük. Pedig az űr olyan rendszereket rejt magában, mint a magnetoszféra, ami megvédi a légkörünket, életben tart és oxigénnel lát el bennünket. A bolygónkat körülvevő tér egy plazmaburok, ami az élet igazi bölcsője, de az űrkutatással foglalkozó vállalatok az utóbbi években elkezdték minden korábbinál jobban teleokádni eldobható műholdakkal.

A NanoRacks-Remove Debris űrszemét eltávolító kísérleti eszköz 2023-as pályára állítása az ISS-ről. Fotó: NASA

Jelenleg közel 10 000 aktív műhold kering a Föld körül, a cégek pedig a lehető leggyorsabban azon dolgoznak, hogy a következő három-négy évtizedben további tízezreket juttassanak pályára. Ez a tempó a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ The Guardiannak nyilatkozó tudósa, Dr. Jonathan McDowell szerint azt eredményezi, hogy a következő 10-15 évben 100 000, majd további kb. három évtizeden belül összesen 1 000 000 műhold pályára állítása történik meg.

„Ezek a műholdak szupergyors internet-szolgáltatásokat biztosítanak, és néhány milliárdosból billiomost csinálnak – azon az áron, hogy a bolygót mérgező szeméttel veszik körbe”

– festett elszomorító, de mindenképpen reális képet a tudós. És tényleg: ennek ismeretében képzeljük el, hogy egy nap minden előzetes figyelmeztetés nélkül, az emberiség összes mesterséges műholdja hirtelen eltűnik. Amire ilyen tömegben simán van esély, ahogy azt már évtizedekkel ezelőtt megjósolták. Az írójáról elnevezett Kessler-szindróma lényege dióhéjban az, hogy a növekvő mennyiségű űrszemét idővel konrollálhatatlanná válik és vagy ezért, vagy ne adj’ isten egy szándékos robbantás hatására egyszer csak több darab egymásnak űtközik, ami láncreakciót indít el, darabjaira zúz minden fenn keringő eszközt – a műholdaktól a Nemzetközi Űrállomásig (ISS), és ezzel akár több évtizedre kommunikációs sötétségbe borítja a Földet. Ehhez az utóbbi időben mind gyakrabban közel kerülünk: az ISS legutóbb pont 2024. június végén kényszerült kitérő manőverre, hogy elkerüljön egy hozzá túl közel került, több tízezer km/h-val száguldó, orosz eredetű űrszemetet – írja az Euronews.

Mi lesz, ha tényleg megtörténik és minden műhold megsemmisül?

Elsőként egy maroknyi kormányzati és kereskedelmi üzemeltető észlelné, majd nagyon hamar az egész világ is észrevenné, hogy valami nincs rendben. A TED-Ed szemléletes rövidfilmje segítségével sorra vesszük, hogyan is rogyna térdre a modern civilizáció, gyakorlatilag órák alatt.

1. hullám: közlekedési és kommunikációs zavarok

A műholdas televíziós és telekommunikációs eszközök mindegyike leállna, de ezeknél is nagyobb közvetlen bajt okozna a légi, tengeri és szárazföldi utazás-szállítás teljes zavara, hiszen a globális helymeghatározó, navigációs és időzítő szolgáltatások gyakorlatilag azonnal megszűnnének létezni. A pilótáknak, kapitányoknak és sofőröknek analóg műszerekkel és térképekkel kellene meghatározniuk a helyzetüket, ami napjainkban már gyakorlatilag abszurd, főleg a szupertelített légterekben. Repülőgépek, hajók és földi járművek állnának le, vesztegelnének vagy térnének vissza huzamosabb időre a kikötőikbe. Főleg a légiforgalmi irányítók vállára nehezedne még elviselhetetlenebb súly azzal, hogy megakadályozzák a repülőgép-baleseteket. Egy biztos:

a bolygó közlekedése néhány órán belül – és egyszerre – teljesen megállna.

2. hullám: ipari és hétköznapi zavarok

Az események hatásai nem korlátozódnának a szórakoztatásra és az utazásra-szállítmányozásra, sőt! Számos gép, a fűtő-hűtőrendszerektől a gyártósorokig, rendkívül pontos műholdas időzítési rendszereket használ, és erre sok esetben nincs is másmilyen alternatíva, így minden műhold eltűnésével óriási üzemzavarok áldozatává válna az ipar és a globális logisztika.

Az elkövetkező órákban a világ gazdasága egy az egyben megtorpanna.

A műholdas időbélyegek kritikus szerepet játszanak mindenben, a hitelkártya-leolvasóktól és tőzsdéktől kezdve a tranzakciókat nyomon követő rendszerekig. Az emberek nem tudnának készpénzt felvenni vagy elektronikus fizetéseket végrehajtani. A logisztika és az ellátási láncok az élelmiszerek és gyógyszerek esetében megszakadnának, így csak helyben elérhető forrásokra lehetne támaszkodni – amíg azok el nem apadnak. Ennek tudatában valószínűleg elég hamar kitörne a pánik, elkezdődnének a fosztogatások, és teljes lenne az anarchia.

Műhold nélküli világ

A legtöbb ország ebben a helyzetben rendkívüli állapotot hirdetne, és a hadsereget hívná segítségül a rend helyreállítására. Ez azonban időbe telne. A legtöbb navigációs és kommunikációs rendszer már nem működne, így a katonai parancsnoki láncok is szétesnének. Sok csapat, beleértve az aktívan bevetetteket is, magára maradna. A nukleáris tengeralattjárók és rakétairányító központok parancsnokai szintén azon töprengenének, vajon az incidens ellenséges támadás eredménye-e. És vajon milyen döntéseket hoznának a részleges információk birtokában?

Egy ilyen katasztrófa legjobb esetben (háború kirobbanása nélkül) is évtizedekkel vetné vissza a civilizációnkat.

A globális helymeghatározás és az internet kombinációja lehetővé tette a közel azonnali jelek szinkronizálását világszerte. Számos mindennapi használatban lévő rendszer ennek hatására eleve erre az alapra épült, így a visszatérés a 20. század közepének kommunikációs rendszereihez nagyon nem lenne egyszerű feladat. Leginkább azért, mert sok esetben ezeket újra kellene építeni, teljesen az alapoktól kezdve.

Oké, de nem lehet ezt valahogy megelőzni?

Ha minden a mai gyakorlatok szerint megy tovább, akkor lehet szépen berendezni a ház alatt a bunkereket, jól felpakolni évekre elegendő élelmiszerrel, akksival, gyógyszerrel. Nem árt, ha vannak nagy teljesítményű napelemeink, illetve egy villanyautónk, ha helyzetet kellene változtatni, mert a hagyományos üzemanyagok kitermelése és szállítása műholdas navigáció és internet nélkül biztos, hogy brutálisan akadozna.

De inkább nézzük meg a másik szcenáriót, ami akkor jönne, ha az emberiségnek maradt egy csöpp kis esze. (Ugye maradt?) Ha így van, akkor a jó hír az, hogy megvédhetjük magunkat, egyrészt a Naprendszer tanulmányozásával (hiszen napkitörések is okozhatnak komoly zavarokat), másrészt a műholdas hálózataink biztonsági megoldásainak kidolgozásával, az űrszemetet eltávolító missziók támogatásával és nemzetközi együttműködésekkel, amelyekkel szabályozhatjuk az orbitális forgalmat. Az égbolt és a világűr olyan, mint egy erdő, az óceánok biodiverzitása vagy a tiszta levegő: ha nem véges erőforrásként tekintünk rá, egy napon könnyen arra ébredhetünk, hogy nincs többé, vagy ellenünk fordult.

Ezt is olvasd el:

Vajon mi történne, ha hirtelen ÖRÖKRE elszállna az internet?