2024.07.08. – Az Astro-széria nem épp a legismertebb, legrajongottabb sorozata a Sony játékpalettájának, ezért is volt meglepő, mikor a legutóbbi State of Play során leleplezték a PlayStation saját, papíron teljes értékű „Nintendo-játékát”, aminek főszereplője – a közismertebb, de szintúgy hanyagolt rongysrác helyett – a cuki kis robot, akivel legelőször a PS4-et 2013-ban demózó The Playroom minijáték-gyűjteményben találkozhattunk. Eztán jött 5 évvel később az Astro Bot Rescue Mission, majd 2020-ban az Astro’s Playroom, de kvázi tech demó lévén erős túlzás volna bármiféle sikernek titulálni őket.

Ezt a demó-skatulyát hivatott megtörni a szimplán csak Astro Bot névre hallgató újabb felvonás, ami voltaképp az első teljes értékű része lesz a már 11. esztendős sorozatnak – és első kézből jelenthetjük, hogy ez valóban így lesz. A Sony Magyarország főhadiszállásán ugyanis nekünk is volt lehetőségünk körülbelül egy órát eltölteni az Astro Bot próbaverziójával, ami igen különös, felemás érzéseket hagyott maga után.

Nem nagy titok, és fölösleges is volna nyolcezer mondatra elhúzni: az Astro Bot tulajdonképpen a Playroom jelentősen kibővített verziója, ami első blikkre alig-alig tér el valamiben tőle. Azt is mondhatnám, hogy a Playroom az Astro Bot demója is lehetne, ha például valaki még sosem játszott vele, merem állítani, hogy észre sem venné, ha egyikkel játszana a másik helyett, vagy fordítva. Ugyanazok az alapmechanikák, a pályák felépítése is megegyezik, és jó néhány ellenfél is visszaköszön.

De akkor miben más az Astro Bot, és miért kérnek érte 25.990 forintot?

Az Astro Bot voltaképp a PlayStation 5 saját soft Super Mario Galaxy-ja lesz, amiben még a galaxisok és a bolygók között is hasonlóan választhatunk, mint a Nintendo legendás játékában – csak itt teljesen szabadon közlekedhetünk a kis űrhajónkkal a hubként is szolgáló űrtérképen. Galaxisból 6 lesz, melyekben tucatnyi, összesen több, mint 80 egyedi világot fedezhetünk fel folyton váltakozó különleges képességekkel és mechanikákkal, ami nem kis meló, hiszen az egyórás próbaidő mindössze 5 körbeugrálható pályára volt elegendő. Ez pedig azt is jelenti, hogy a teljes verzió könnyen eltarthat 20-30 óráig is akár, ha pedig minden kis robotot meg szeretnénk lelni, akkor még ennél is tovább mókázhatunk-bóklászhatunk.

A felfedezés szócska azért is aláhúzandó, mert az elrejtett kincsek-érmék-titkok-robotok megtalálásán túl egy tapasztaltabb játékos nem sok kihívást fog lelni – függetlenül attól, hogy könnyű vagy normál nehézségi fokozaton játszik. Ha netalántán el is rontunk valamit, a legutóbbi ellenőrzőpontnál azonnal újraéledünk, amiből bőven lesz elég ahhoz, hogy egy pillanatra se idegeskedjünk egy-egy rossz lépésen, vagy rosszkor lenyomott gombon. Néhány pálya egy szintén Super Mario Galaxy-szerű boss harcba torkollik, melyek bár igen ötletesek, de semmiképp sem túlbonyolítottak – valószínűleg nem sokan fognak ezeknél a részeknél elhasalni.

Ellenben a szupernehéz opcionális pályákkal, melyekkel együtt válik csak igazán nagy problémává a nehézség állíthatatlansága.

A galaxisokban ugyanis kioldhatunk egy-két rövidebb, de különösen mazochista-jellegű pályát, ami a korábbi többórás altatást követően azonnal kisöpri a csipát a játékosok szeméből. Itt minden elvétett lépés egy halál, checkpoint híján pedig teljesen mindegy, hogy egy centire a céltól vétettünk, indulhatunk neki az elejétől újra. Aztán megint, és ismét, majd századjára, egészen addig, míg rá nem jövünk a trükkjére – de ez el fog tartani egy darabig, rosszabb esetben sok kontroller fogja megkeserülni.

Hatalmas a kontraszt az átlagos felfedezős (normál) és a keményebb (nehéz) pályák között, a nehézségi szintválasztás hiánya pedig azért is gond, mert az Astro Bot körülbelül 90%-át érezhetően gyerekekre szabták. Az extra pályák pedig nem csak számukra, de még az Elden Ringen edzett szülőknek is egy kész rémálom lesz, melyek végén egy egyedi robot várja a kiszabadítást – és nélkülük nem is lehet platinázni. Az állíthatóság pedig nem csak a gyerekeknek, hanem a platformereken nevelkedett rókáknak is jól tudna jönni, hiszen az egyébként remekül koreografált egyszerűbb pályákat is meg lehetne tölteni némi kihívással.

Persze azt még nem tudhatom, hogy mi vár ránk a többi galaxisban, könnyen lehet, hogy dinamikusan válik majd egyre nehezebbé a játék. Ha viszont az összesben hasonló élményekben lesz részünk, akkor a gyerekek úgy is rettenetesen jót fognak szórakozni, hogy olykor-olykor apához kell forduljanak segítségért, akinek ekkor hihetetlen önfegyelemmel kell majd példát mutatni dühkezelésből.

Történetet viszont senki se keressen sokat: a Nintendo példájából tanulva itt is inkább a játékélményre gyúrtak, semmint a sztorira – és ezt nagyon jól tették. A meseszerű látványvilág éppen csak jobb valamivel a 2020-as Playroomnál, legalábbis egymás mellett alig lehetne megkülönböztetni őket. Ez a művészeti stílus számlájára írandó: az Astro Bot az elejétől a végig olyan, mintha egy aranyos animációs filmet néznénk-játszanánk, színes-szagos, harsány, tele van élettel, bájjal, szívvel és lélekkel. Egyszerűen kikapcsoló érzés játszani vele.

Az Astro Bot összességében egy üde színfoltja lehet a PlayStation exkluzív platformer-kínálatának, ami talán még a Nintendo konzolján is megállná a helyét. Sokat elmond róla, hogy a legnagyobb hibája a nehézségi szint állításának hiánya – amit a szeptemberi megjelenés előtt, de akár utána egy frissítéssel is könnyedén pótolhatnak. Érdemes tehát odafigyelni a cuki robotokra, akik hamarosan letaszíthatják Sackboy-t a PS családi platformereknek fenntartott trónjáról.

Bódi Dániel

Ezt is olvasd el:

8 játék, amiről azt mondtuk: „ennél szebb már sose lesz” – aztán csak lett