A világ legpocsékabb, leggányabb, semmire se való videojátékait kilistázó freak show műsorunk második megállójában három újabb förtelmet mutatunk.


Bódi Dániel

2022. 11. 17.  – A rossz játékokkal való ismerkedést a játékfejlesztők által elkövethető hibákkal és rossz döntésekkel kezdtük, majd folytattuk a valaha készült legrosszabb játékokat bemutató listánk első részével, szóval ha azokat még nem olvastad, akkor a második előtt érdemes lehet azt is átnyálazni.

A valaha készült legborzalmasabb videojátékait bemutató freak show műsorunk második állomásán ezt a megkezdett, nem túl dicsőséges utat folytatjuk tovább három olyan hitvány címmel, melyeket jobb minimum egy szántó távolságra elkerülni. Persze a mazochista hajlamúak mindenképp tegyenek egy próbát velük – számukra bűnös élvezet lesz, mindenki másnak viszont javaslom, hogy még egy jó hosszú bottal se piszkáljon hozzájuk, nemhogy kontrollerrel, vagy egérrel-billentyűzettel.

Ezek a játékok ugyanis minden létező bűnt elkövettek azért, hogy joggal vessük meg őket!

1. Aliens: Colonial Marines

Az év, amióta terrorizálja a világot: 2013
Ezeken a platformokon óvakodj tőle: PC, PS3, Xbox 360
Aki elkövette: Gearbox Software
Metacritic: 
43

A Marvel-filmes univerzuma előtti időkben az Alien és a Predator voltak talán a legnagyobb univerzumépítők, akiknek több tucat filmet köszönhettek a rajongók. Vagy épp nem, ugyanis nem mindegyik film ütötte meg azt a nívót, amit akár az átlagközönség is élvezhetne. Ilyen volt egy csomó Predator-mozi, a legtöbb Alien vs. Predator-film, ahogyan az Alien negyedik felvonása sem ragadtatta el a nézőket.

A Gearbox ezért is gondolta jó ötletnek, hogy egy videojátékkal tegyék helyre az Alien-sorozaton esett csorbát úgy, hogy a harmadik rész cselekményeit folytatnák, nagyjából kukázva ezzel a Feltámad a Halál című rettenetet. Ebből már nagyjából sejthető, hogy alapvetően nem is a SEGA, hanem a Gearbox kreatívjainak az ötlete volt egy új Alien-játék elkészítése, és mivel a játék ötlete még Ridley Scottnak is bejött, a játékkiadó teljes szabadságot adott az akkor Brothers in Arms: Road to Hill 30-cal nagyot villantó csapatnak.

A játék fejlesztéséhez a legnagyobb Alien-rajongókat találták meg a cégen belül, akik még a filmek archív anyagait, és néhányat az eredeti alkotókból is fel tudtak hajtani a projekthez, hogy tényleg hű legyenek a klasszikushoz. Mindez nagyon jól hangzik, igaz? Nos, eleinte tényleg minden klappolt: a Colonial Marines egy csapat-alapú taktikai akciójáték lett volna, mint a BiA, a xenomorfok a koroz képest nagyon okosak lettek volna, a grafikáért pedig a legmodernebb játékmotor, az Unreal Engine 3 felelt.

Igen ám, csakhogy időközben megjelent a Borderlands, ami gigászi siker lett, amitől a Gearbox mámorittasan már a looter shooter folytatásán álmodozott, amibe aztán az eladásokat látva csak belevetették magukat. A korábban szerelemprojektnek eladott Colonial Marines pedig nemhogy parkolópályára került, hanem inkább kiszervezték a munkát egy kisebb, tapasztalatlan csapatnak, TimeGate Studiosnak.

Ekkor derült ki, hogy a játék fejlesztése valójában a béka segge alatt sincs. Szinte semmi nem volt meg, de még egy épkézláb sztorit sem vetettek még papírra Gearboxék, így tulajdonképpen minden a semmiből kellett újratervezni. Mondjuk ebből később volt is konfliktus bőven, a Gear szerint ugyanis a TG nem is tett hozzá annyit a játékhoz, mint állítják.

A körülményeket nehezítendő, a kis csapatnak mindent a Gearboxal kellett approválnia, akik viszont továbbküldték az anyagokat a SEGA-nak. A fejlesztés tehát alig haladt, de igazából sehova se tartott, mert mint kiderült, a kiadó inkább egy Call of Duty-féle megyeklövök FPS-t akart, míg a TimeGate egy lassabb, horrorosabb programot szeretett volna összehozni. A megjelenés közeledtével azonban még mindig nem állt össze a dolog, ezért a Gear 2012-ben visszavette a Colonial Marines-t a TG-től, hogy minél gyorsabban be tudják azt fejezni.

A helyzetet még tovább bonyolította, hogy a készülő játékból korábban olyan anyagokat – képeket, videókat és játékmenetet – mutattak, melyek köszönőviszonyban sem voltak a kész produktummal. A Colonial Marines nemhogy nem nézett ki úgy, mint az előzetesekben, de konkrétan szögegyenest egy másik játék lett, mint amire a játékosok befizettek. Kaptak is a nyakukba pár pert, amiért megvezették a vásárlókat.

Mindebből sejthető, hogy a játék megannyi technikai problémával küszködött, de ez csak a legkevesebb. A történet teljesen inkoherens, és talán még rosszabb is, mint amilyen az Aliens 4 volt. Egyszerűen megváltoztattak dolgokat, amiket a film lefektetett. Az xenomorfokról már nem is beszélve, mert azok bár úgy néznek ki, mint a filmekben, olyan ostobenkók, hogy szavakat is nehezen lehet rájuk találni.

Még kínosabbá akkor vált a sztori, amikor kiderült, hogy a Gearbox annak ellenére felvette a SEGA-tól a fejlesztésre fordítható összeget, hogy ők amúgy már nem is dolgoztak a játékon. Sőt, az így befolyt pénzt belepumpálták a Borderlands 2-be. A Colonial Marines ugyan nem a világ legrosszabb játéka, de nagyon önsorsrontó hajlamokkal kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki a fentiek ismeretében ezt önszántából végig akarja szenvedni.

2. Big Rigs: Over the Road Racing

Az év, amióta terrorizálja a világot: 2003
Ezeken a platformokon óvakodj tőle: PC
Aki elkövette: Stellar Stone
Metacritic: 
8

Itt azért sem időznék sokat, mert egyrészt ez a játék tényleg a világ egyik legtrágyábbika, másrészt jóval előttem a legendás FreddyD már szolgáltatott belőle egy szórakoztató bemutatót.

A játék Magyarországon már-már kultikus státusznak örvend, köszönhetően a pre-youtuber Freddy-nek, mégis, a játék hátteréről alig tudnak páran. A Big Rigs teherautó versenyzős borzalmat egy 2000-es évek elején alapított stúdió, a Stellar Stone hozta tető alá, de csak névleg, ugyanis a valódi munkálatokat Ukrajnába és Oroszországba szervezte ki az olcsó munkaerő miatt.

Mondjuk ez szinte minden „játékukon” meglátszik, és bár egyik sem ért el olyan mélységeket, mint a Big Rigs, azért azok előtt is érdemes feladni az utolsó kenetet. Minden idők egyik legrosszabb hírű és értékelésű játékát elméletileg pont ukrán fejlesztők követték el, és mivel valamiért szigorúan tartatták velük a kitűzött megjelenést, a Big Rigs 2003 november 20-án az alfa alfa állapotában jelent meg.

Szerencséjükre (?) annyira hírhedt lett a program, hogy a világon szinte mindenhol kultjátékká avatták. Például legyen bármilyen béna a játékos, sehogy sem lehetett benne veszíteni. Mondjuk azért, mert az ellenfél járművei el sem indultak, és bár ezt később megpróbálták kijavítani, de ezután az ellenfelek szimplán csak megálltak a célvonal előtt. Gyorsítani a végtelenségig lehetett, ami azt jelenti, hogy hiperűrsebességet is simán el lehet érni, így a pálya sem szabhat határt még a korhoz képest is ocsmány monstrumoknak.

De a többiről meséljen csak Freddy:

3. Leisure Suit Larry: Box Office Bust

Az év, amióta terrorizálja a világot: 2009
Ezeken a platformokon óvakodj tőle: PC, PS3, Xbox 360
Aki elkövette: Team17
Metacritic: 
17

A méltán legendás csajozós szexjáték, a Leisure Suit Larry egy kifejezetten modern folytatása volt az előző előtti, vagyis a PS3-Xbox 360 generációra. A játék fejlesztése – a tulajdonosváltást leszámítva – viszonylag botrány és problémamentes mederben zajlott, ám a rajongók mégsem számíthattak semmi jóra.

Ennek oka, hogy ez volt sorban a második Larry-játék, amihez az eredeti alkotónak, Al Lowe-nak az ég világon semmi köze sem volt. Ez egyrészt a látványvilágon volt egyértelműen tetten érhető, ugyanis az új fejlesztők a sorozatra jellemző rajzfilmes grafikát egy gyurma-animációkat idézőre cserélte – ami egyébként már a 2004-es Magna Cum Laudéban sem működött. Másrészt stílust is váltottak: a kalandjátékos vicces puzzle- és problémamegoldós játékmenetet egy nyíltabb világú mókázásra cserélték…

…volna, ha működne, de a Box Office Bustben sajnos semmi köszönet nincs. Pedig korábban volt már intő példa az ilyen „nyílt világú” pornóparódiára, de már a Lula 3D sem működött. Bár az legalább a témájában bevállalósabb volt, mert ott legalább tényleg mindent a játékos arcába tolnak, míg a filmipart kifigurázó Larry: BOB még a meztelenkedést is száműzte – ami a sorozat egyik lénye volt.

John Melchior, a Team17 és a játék producere ugyanis azt vallotta, hogy a szexuális téma, a meztelenkedés semmi másra nem való, minthogy elfedjék velük a játékmenetbeli hiányosságokat. Nos, ha feltételezzük az igazát, akkor utólag egészen biztosan megbánta a döntését, ugyanis ez a Larry a kultikus sorozat egyik, de inkább A legrosszabb darabja.

Sőt, több kritikus odáig ment, hogy az akkori generáció legrosszabb játékának kiáltották ki, amiben az ég világon semmi értékelhetőt nem találni. A játékot butának, totálisan agyatlannak, ismétlődőnek, lustának, förtelmesnek, büdös bénaságnak titulálták. A nem létező minőséget bizonyítandó, még a Nagy Al is beszállt a mocskolódásba, aki szimplán csak a „legújabb katasztrófának” nevezte az általa elindított játéksorozat friss etapját.

Külön érdekes, hogy hiába maradtak ki a 2009-es Larryből a kabaréba illő meztelenkedések és pajzánkodások, az előzetesekkel pont azt sugallták, hogy a Box Office Bust sem lesz másabb, mint bármelyik elődje. Nos, volt nagy csodálkozás, amikor sem pajzánkodást, sem pedig értékelhető játékmenetet nem kapott senki a pénzéért.

Ez volna hát a világ legrosszabb játékait összesítő cikksorozatunk második felvonása, ha pedig lenne egy-két tipped a jövőheti listához, akkor azt semmiképp se tartsd magadban!

Ha pedig az is érdekel, hogy mitől lehet ennyire rossz egy játék, akkor ezt a cikket is olvasd el:

Ezektől lesz sz@r egy játék! – Főbenjáró bűnök, amiket elkövethetnek a fejlesztők

Ha pedig az első rész is érdekel, azt erre találod:

A valaha készült leghitványabb videojátékok 1. rész – amiket még bottal se!

×