Az évek gyorsan tovaszállnak, mint egy múló pillanat, ez a kilenc kultikus anime-sorozat viszont, melyeken generációk cseperedtek fel örökké a kedvenceink maradnak.


Bódi Dániel

1. Dragon Ball és a Z

Ha anime, akkor Dragon Ball. Persze most a legnagyobb anime falók nagyot horkantak, de a kommentekben történő kifakadás előtt érdemes két lábbal a földön állva átgondolni, hogy vajon melyik az az egyetlen anime, amit a világon még az is ismer, aki amúgy nem kifejezetten érdeklődik a műfaj iránt.

Naná, hogy Son Gokut és a haverjait fogják emlegetni! A Dragon Ball és a Pokémon kéz a kézben tette az animéket menővé, melyek egyfajta kapudrogként szolgáltak a többi, keményebb művekhez. Pedig azért olyan sok dolog aztán tényleg nem történt benne: jöttek az ellenfelek, akik mindent is el szándékoztak elpusztítani, aztán megjelent Goku, nyilván mindig erősebb formában, majd bucira verte a hódítók kobakját.

Az anime viszont olyan zseniálisan volt felépítve, hogy az alapvetően nagyon bárgyú sztorija ellenére, nem lehet nem rajongani érte. Kifejezetten koherens univerzum, imádnivaló karakterek, és a Barátok köztöt is megszégyenítő elnyújtás jellemezte.

Mindenki emlékszik az ikonikus bunyóra Goku és Dermesztő között, amit vagy 20!!!! közel félórás epizódon keresztül izgulhattunk végig.

A Z-t végéra azonban a magyarok sosem érhettek, az ORTT ugyanis úgy vélte (amúgy valahol jogosan), hogy a sorozat nem kifejezetten a délelőtti Kölyökklubba való. A hatóság egy keményebb büntetés mellett viszont átcsúszott a ló másik oldalára, és arra kötelezték volna az RTL-t, hogy 18+-os jelzéssel kizárólag az esti órákban sugározzák. A csatorna erre inkább úgy döntött, hogy kösz nem, és 121. epizód után nem adták többé a Dragon Ballt.

A gyerekek lázadtak, a bigott szülők elégedetten bólogattak. Szomorú nap volt ez, amiről aztán olyan urbánus legendák is születtek, hogy a DBZ-nek azért kellett mennie, mert egy kisgyerek kiugrott egy panel ablakán remélve, hogy elkapja őt a Varázsfelhő. Ez persze csak kitaláció, ilyen szerencsére sosem történt, az animét pusztán üzleti érdekből törölte az RTL Klub.

2. Yu-Gi-Oh!

A Yu-Gi-Oh! a Hatalom Kártyáinak legnagyobb ellenségeként is értelmezhető. Utóbbinak óriási hagyománya van Magyarországon, hiszen magyarok csinálják magyaroknak, méghozzá magyar művészek illusztrációival, míg a japán kártyajáték az animesorozat 2003 decemberi indulásával hódította meg a gyerekszíveket.

Igaz, a célközönség valamelyest eltér, mivel a HKK inkább a nagyobb és felnőtt közönségnek szól (mint a Magic), míg a Yu-Gi-Oh! az egyszerűsége miatt minden korosztályra lő. Nem csoda, hogy itthon is jóval többen játszották a sorozat hatására, mint a komplexebb magyar játékot. Az is sokat nyomott a latba, hogy az anime még videojáték-adaptációt is kapott, ami szintén hatalmasat ment a fiatalok körében, akik így jóval könnyebben tanulhatták ki a szabályokat, illetve gyakorolhattak be különböző taktikákat és trükköket.

Viszont hiába a sorozat őrületes népszerűsége, a magyar nézők a Dragon Ball Z-hez hasonlóan sosem érhettek az izgalmas történet végére – innen is köszönjük, ORTT. A Yu-Gi-Oh!-t ugyanis 48 rész után a hatóság büntije után inkább levette a képernyőkről az RTL, ami azért is volt fájdalmas, mert az első évad utolsó epizódját tervezték leadni.

3. Beyblade

Hasíts bele! – kiáltotta szinte az összes fiú az általános iskola folyosóján gondosan elhelyezett műanyagtálka felett görnyedve, amibe aztán búgócsigaszerű játékaikat pörgették vadul bele. Ó, jaj, egyiküknek beragadt az a bizgettyű, amit markol, mi lesz most? Nagy a pánik, de szerencsére egy barátjánál van pótmicsoda, szóval folytatódhat a búgócsiga harc.

Egy teljesen átlagos embernek nagyjából ennyi lehetett a megélése a 2000-es évek elején őrületes sikerű Beyblade anime kapcsán, amire magyar gyerekek tömegei függtek rá. A sorozat annyira népszerű volt, hogy még a Cheetos is elindított egy budget pörgetős butaságot, pontosabban utánzatot, amit a chipseiből lehetett bontogatni.

Az a pár műanyagból áló pörgettyű nyilván a közelébe sem érhetett a valódi Beyblade-ekhez, amiket anno minden boltban, még az olcsó kínaiban is lehetett kapni. Aljzat, védő- és támadógyűrűket lehetett hozzájuk venni, na meg külön indítót, amivel piszok gyorsra lehetett felpörgetni őket, melyeket aztán egymás ellen harcoltattak.

Az anime Magyarországon legalább akkora sláger lett – igaz, később, mint a Pokémon, bár sajnos olyan sokáig nem tartott ki. Hazánkban az anime eredetijét 2003 márciusában tűzte műsorra a TV2, és bár a folytatást is magyarosították, az már közelébe sem tudott érni az első és igazi Beyblade-hez.

4. Yu Yu Hakusho – A szellemfiú

Oké-oké, bevallom, hogy a szellemdetektív srác kalandja pusztán önös érdekekből került a listára. Magyarországon bár biztosan sokan nézték, közel sem volt olyan populáris, mint bármelyik másik sorozat a cikkben. Ennek oka nagyon egyszerű: a Yu Yu Hakusho brutális volt, sokszor ijesztő, a története pedig sokkal komplexebb és komolyabb, mint amilyen animék akkoriban hódítottak.

Yoshihiro Togashi azonos című mangája, úgy pedig az 1992-es anime nagyon sokat merít a japán kultúrából, a keleti – leginkább buddhista – hiedelmekből és mitológiákból, illetve az okkultizmusból, de megannyi horrorelemet is felfedezhetünk benne. Ebből már könnyen kitalálható, hogy ez a sorozat leginkább a késő esti órákban ment a Minimax utáni Animaxon – cserébe viszont mind a 112 részt leadhatták.

A főszereplő Yusuke Urameshi mondhatni egy átlagos japán fiú, aki kifejezetten szeret ököllel rendezendő bajba kerülni. Egy nap azonban – megmentve egy útra szaladó kisfiút- életét veszíti, de mivel a Túlvilág nem számított rá ilyen korán, esélyt kap arra, hogy visszatérjen az életbe. Ehhez viszont kemény próbákat kell kiállnia, majd miután sikeresen veszi az akadályokat és visszatér az életbe, a barátai segítségével szellemdetektívnek áll.

Ennél viszont nem szeretnék többet mondani, mert egyrészt, aki látta, annak fölösleges, akinek pedig kimaradt, az a Netflixen az elejétől a végéig pótolhatja. Aztán hamarosan jön az élőszereplős adaptáció, szóval van is miért megnézni.

5. Pokémon

A célom az, hogy jó legyek
Hű társam oldalán,
Oly sok a harc, a küzdelem,
De győzelem vár ránk!

Kalandra hív a messzeség
Így megismerhetem.
A Pokémonok hű szívét,
Mely így ver odabenn!

Pokémon! Szerezd meg hát mind!
Csak te és én,
Mi győzünk a legvégén
Pokémon!
Ó, te igaz barát,
A győzelem vár ránk.

Pokémon! Szerezd meg hát mind!
Szívünk együtt ver,
Az út végén vár a siker.
Vigyázz rám, ó te jóbarát!
Pokémon!
Szerezd meg hát mind!
Szerezd meg hát mind!

Ki szembeszáll, az elveszett,
Hisz szívünk oly erős,
Lelkünk a harctól nem remeg,
Hát tarts velünk és győzz!

Egy jó csapat, kit itt találsz,
Sok igaz, hű barát,
Fel, talpra hát, ne tétovázz
Jöjj, nagy út vár ránk!

Pokémon! Szerezd meg hát mind!
Csak te és én,
Mi győzünk a legvégén! Pokémon!
Ó, te igaz barát, a győzelem vár ránk.
Pokémon! Szerezd meg hát mind!
Szívünk együtt ver,
Az út végén vár a siker.
Vigyázz rám, ó te jóbarát!
Pokémon!
Szerezd meg hát mind!
Szerezd meg hát mind!
Szerezd meg hát mind!
Szerezd meg hát mind!

Pokémon! Szerezd meg hát mind!
Csak te és én,
Mi győzünk a legvégén! Pokémon!
Ó, te igaz barát, a győzelem vár ránk.
Pokémon! Szerezd meg hát mind!
Szívünk együtt ver,
Az út végén vár a siker.
Vigyázz rám, ó te jóbarát!
Pokémon!
Szerezd meg hát mind!
Szerezd meg hát mind!
Pokémon!

6. Sailor Moon

Emlékszem anno ment a cikizés, ha kiderült egy fiúról, hogy nézi, neadjisten még szereti is a Sailor Moont. Mondjuk valamiért engem elkerültek a komolyabb atrocitások, de mindig vállaltam, hogy a Witch és a Bűbájos boszorkák mellett a Varázslatos Álmok története is rabul ejtett.

A története imádnivaló, a karakterei pedig kifejezetten viccesek, míg néhány jelenet és harc simán beillene egy softhorrornak is. Persze manapság sokan felrónák, hogy a lányokat kissé túlszexualizálták a rövid szoknyájukkal, meg a furcsa átváltozásokkal, ami valahol jogos is, de én valahogy mégsem ezt, hanem inkább kellően nőies, mégis kifejezetten erős női karaktereket láttam a Naprendszer bolygóiról (és a Holdról) elnevezett hősökben.

Oké, Cukino Uszagi, magyarul valamiért Bunny az elején nem pont a bátorságáról vagy a hősiességéről ismerszik meg, a történet során viszont óriási jellemfejlődésen megy át ő, és a csapata egyaránt.

Hazánkban 1997. októbere és 1999. augusztusa között sugározta az RTL Klub, de a francia verzió alapján, így a szinkron is aszerint készült – amit emiatt nagyon sok kritika is ért. Az eredeti széria után a folytatásokat már nem nem mutatták be Magyarországon, viszont 2021-ben a Netflix a Pretty Guardian Sailor Moon Eternal című kétrészes filmet magyar felirattal rakta fel a szolgáltatás kínálatába.

7. Digimon

Emlékszem, a Digimon nálunk annyira nem pörgött, hogy a 2000-es évek elején konkrétan én voltam az egyetlen gyerek az osztályban, aki nézte. Sőt, akinek még jobban is tetszett, mint a nagy riválisának tartott Pokémon, vagyis engem ezért akár duplán is szekálhattak volna.

Itt a szereplőknek csak egyetlen zsebszörnye lehetett csak, az viszont kedvére változhatott erősebb formákba. De ezek a szörnypajtások csak a digitális világban léteztek, ahová a gyerekek alkalomadtán át-átvándoroltak némi kalandért. A sztori maga egyébként sokkal komolyabb volt, mint anno bármi, amit kifejezetten gyerekközönségre céloztak. A hősök például egyáltalán nem ismerték egymást az ominózus nyári tábor előtt, ahol rejtélyes módon mindegyikük kapott egy-egy digiváltozót, amellyel utazhattak a két világ között.

A hangsúly a gyerekek egymás és a digimonok közötti kapcsolatán volt, hogyan oldják meg az előttük sorakozó egyre komolyabb akadályokat, a személyes nézeteltéréseiket hogyan próbálják elsimítani, illetve miként birkóznak meg a vállukra nehezedő egyre nagyobb felelősséggel.

8. Naruto

Az anime Barátok köztként is szokás emlegetni a Narutót, ami több száz epizód után sem nagyon akaródzik véget érni. Mondjuk a rajongók legnagyobb örömére. A Naruto őrületes siker az egész világon: pörögnek a manga-füzetek, az animét és a spinoff filmeket tömegek nézik már 20 éve, amit millió és egy videojátékkal vezethetnek le a leghardcore-abb arcok, mindezeken túl pedig egy csomó zenés feldolgozást, és rajongói kisfilmet is kapott. Őszintén szólva azon csodálkozom, hogy élő szereplőkkel megfilmesíteni eddig még nem sikerült.

Magyarországon az igazán átütő siker csak azért váratott sokáig magára, mert nem az RTL-en vagy egy nagyobb csatornán ment, hanem az Animaxon és a Jetixen. A magyar helyzetet még tovább nehezítette, hogy két külön verziót adtak: a Jetix az angol változatot nyomatta, ami egy eléggé megvágott sorozat volt, míg az Animax az eredeti japánt, vagyis a vágatlan Natutót tűzte műsorra.

Sőt, még szinkronharc is volt a két csatorna között, aminek a nézők még inkább befűtöttek. Igaz, egy csomó átfedés volt a kettő között, de ha a szívemre teszem a kezem, akkor fájdalmasan, de azt kell mondanom, hogy a Jetixes szinkron sokkalta jobb volt, viszont az Animax az igazi Narutót adta. Nehéz döntés…

9. Tsubasa kapitány

Szóval vannak a fiúk, meg van a foci. Sokszor azt se tudni, hol kezdődik az egyik, és hol a másik. Teljesen kézenfekvő hát, hogy egy focis anime nálunk mindent is meghódít, így is lett. A Tsubasa kapitány bombasztikus siker lett hazánkban, gyerekek a pályán csak rúgták egymásnak a védhetetlen, csonttörő TIGRISLÖVÉS!!!-eket.

Nyilván, mivel egy animéről van szó, a Tsubasa tele volt szürreális hülyeségekkel. Az egyik ilyen például, amikor úgy próbáltak védeni egy szabadrúgást, hogy a játékosok felmásztak a kapura, hogy onnan vessék majd be a szupertitkos trükkjüket, amivel garantálják a mozdulatlan hálót.

Ha a Dragon Ballban 20 részig tart egy bunyó, akkor itt egy passz és egy beívelés. Soha ilyen hosszú nem volt még focimeccse, mint a Tsubasában, bár ezt gyerekként imádta az ember, merthát foci+anime=jóság. De jók voltak a karakterek is, a mese remekül tanította a gyerekeket például a fair play-re, a veszíteni tudásra, a becsületre, a kitartásra, és még nagyon, nagyon sok mindenre.

Külön szimpatikus, hogy nem a csatárposztot éltették, nem mindig az volt a legmenőbb, aki gólt rúg. Remekül bemutatták a csapatjátékot, a védőmunkát és azt is, hogy hiába jó képességű valaki, segítő társak nélkül semmire sem jut. A Tsubasa egy nagyszerű történet volt, amiért tényleg, őszintén rajonghatott egy kisfiú.

Ennek a listának vége sajnos, pedig bőven lehetett volna mivel folytatni. Ezért, ha találsz egy – vagy több – égetően súlyos hiányzót, azt mindenképp jelezd nekünk! Neked melyik a kedvenced?

Ezt is érdemes elolvasnod:

Így néznének ki a kedvenc mesehőseid a valóságban – KÉPEK

×