Vizuális mesterművek: ez a 8 videojáték már kész művészet
Imádjuk a nagy látványt és hangot, de akad pár olyan kiemelkedő videojáték, ami művészeti csúcsteljesítménynek nevezhető. Köztük van a kedvenced?
Imádjuk a nagy látványt és hangot, de akad pár olyan kiemelkedő videojáték, ami művészeti csúcsteljesítménynek nevezhető. Köztük van a kedvenced?
Imádjuk a nagy látványt és hangot, de akad pár olyan kiemelkedő videojáték, ami művészeti csúcsteljesítménynek nevezhető. Köztük van a kedvenced?
2023.11.22. – Az, hogy a videojáték-fejlesztés művészet, vagy sem, egyre kevésbé ad okot vitára. Még a nem gamerek is belátják, hogy AZ, ha van jó koncepció és a legjobbra törekedve, művészi igénnyel kivitelezik. Neked sem újdonság, hogy egy jó cím szakemberek ezreinek munkája, és hatalmas felelősség nyugszik a művészeti tervezők vállán, hiszen a legelső dolog, ami a vásárlót megfogja, az a videojáték látványossága. Ami persze nem feltétlenül egyenlő a minél realisztikusabb grafikával. Sőt!
Könnyű lett volna ezen a listán olyan nagy költségvetésű játékokat sorolni, mint a Ghost of Tsushima vagy a Red Dead Redemption 2, hiszen tényleg gyönyörűek, grandiózusok és részletesek. De ezúttal nem a legrealisztikusabb game-eket kerestünk, hanem azokat, amelyek alkotói egy szűkebb világban és jelentősen kisebb lehetőségek mellett hoznak létre maradandót – mind vizuálisan, mind zeneileg. A legfontosabb szempont a művészi látásmód, illetve a nagyon egyedi és eredeti kidolgozás volt. És az alábbi 8 cím fejlesztői vitán felül megfeleltek ezeknek az elvárásoknak. A listához (ami ezúttal sem rangsor) köszi a segítséget, ScreenRant!
Közhelyes pixeles? Nem-nem. A Minecraft annyira közismert és elterjedt, hogy már-már hajlamosak vagyunk legyinteni rá, pedig az egyik legmeghatározóbb, generációkon átívelő élmény. Egy naiv műalkotás. Aminek nem küldetése, hogy minél részletesebb legyen, mi több, csak akkor működik olyan kiválóan, ha pixeles építőkockákból áll az egész. Hiszen ez a lényeg: alkotni valamit, amivel a játékosok alkothatnak. Szó szerint bármit. És ezt minden potenciális gamernek értenie kell, kortól és nemtől függetlenül. A Minecraft fegyvere éppen az érthetőség és a magad alkotta világ. Ehhez az igényhez sikerült gyakorlatilag tökéletes környezeteket és funkciókat alkotni. Művészi eredmény, hiszen érzéseket és érzelmeket közvetít, és nem a látvány, hanem a megtapasztalás öröme által.
Sok játékos az Ori and the Blind Forestet a metroidvania kategóriába sorolja, pedig a játék meghaladja a műfaj számos általános elemét. Akadnak benne harcok és kihívások, de ez egy lassabb game, ami arra ösztönzi a játékosokat, hogy szánjanak időt a rejtvényekre és gyönyörködjenek az elképesztően egyed és szép, színes környezetekben. Ez is nagybetűs Művészeti alkotás, amit üdítő egyetértésben vallanak róla kritikusok és gamerek egyaránt. Az átgondolt, megható narratíva szinte már csak hab a tortán.
Legendásan minimalista megoldásokkal, kb. egyetlen szobányi stúdióban, szó szerint néhány színésszel rögzítették hozzá a mozgásokat, a szituációkat és a párbeszédeket. Ennek ismeretében különösen lenyűgöző, hogy mi lett belőle: egy független AAA cím, ami egyszerre hozza a puzzle, a nyomasztó horror és élvezetes közelharc élményét. A Hellblade: Senua’s Sacrifice nem csak gyönyörű, csodásan is szól. A hangzásvilága annyira hatásos lett, hogy a még teljesebb élményhez kifejezetten érdemes feltenni egy jó minőségű headsetet. A skandináv mitológia és a kelta kultúra éjsötét elegye ez, egy olyan fantáziavilág, amibe egyszer – erős idegzettel – mindenkinek bele kell kóstolnia.
Történet alapú videojáték, és annyira jól sikerült, hogy muszáj kiemelni Davey Wreden és William Pugh nevét, akik egyszerre tervezői, fejlesztői és írói ennek a művészi igénnyel készült játéknak. Nehéz róla spoilerek nélkül mesélni, szóval legyen elég annyi, hogy minden a kritikus pillanatokban hozott döntéseiden múlik, és fontos a predesztináció. A vizuális stílusa kiemelkedő, a történetmesélése rendkívül kifinomult és egyedi, a hangtervezés, valamint a zenei elemek pedig szintén fontos szerepet kapnak a játékban. A The Stanley Parable legnagyobb bravúrja mégis az, hogy rávilágít, hogyan működik a játékos és a játék készítője közötti kapcsolat.
A hagyományos művészet és a videojátékfejlesztés közös csodája. A grafikai tervezés a japán ukiyo-e művészeti stílus alapján készült, így a játékban látható festői tájak, karakterek és más elemek egyedi és ragyogó élményt nyújtanak. A története szorosan kapcsolódik a japán mitológiához és folklórhoz, ami külön értéket képvisel, nem beszélve az erős atmoszférát fokozó zenei összeállításról és hangtervezésről. Tele van kulturális és történelmi utalással, mégis, a játékos nem szabott úton halad, hanem interaktív módon befolyásolhatja a környezetet és a narratívát.
A Shadow of the Colossus az emberi főhőst hatalmas kőszörnyekkel állítja szembe. Egyszerűen hangzik, de a környezetek és a karakterek dizájnja, valamint az árnyékolás és az atmoszféra nagyon egyedi és megkapó vizuális élmény lett. Az inspirációt egyértelműen a reneszánsz festészetből és a klasszikus irodalomból nyeri, miközben a harc és a környezet felfedezésének módja újító és kreatív. A narratívája is kész művészet, hiszen egyszerre hozza az érzelmi hullámvasút, valamint a filozófiai és etikai kérdésfelvetések legnagyobb erényeit.
A Disco Elysium egyedülálló játék, és már csak azért is művészet, mert egyike a kevés harcmentes RPG-knek. A játékosok a nagy összecsapások helyett párbeszédes döntések és képességek segítségével haladnak előre. Mély és összetett történetet mesél el, számos politikai intrikával és filozófiai elemmel. A karakterek részletesen kidolgozottak, és a sztori egyik legfontosabb eleme a főhős fejlődése – ide értve a mentális egészségét és morális állapotát. A dialógusok, a belső monológok és a karakterek közötti kommunikáció gazdag és kreatív nyelvhasználatot vonultat fel, ami kulcsfontosságú a történet átéléséhez. Nem elég, hogy irodalmi, még festészeti szempontból és művészeti mestermű, hiszen híres festmények stílusában dolgozták ki a képi világát.
Kár, hogy az Outer Wilds sok játékos radarja alatt maradt. Pedig ez is kész művészet. A feledésbe merülésének oka leginkább az, hogy időben az Obsidian The Outer Worlds című RPG-jének közelében jelent meg. Pedig nagyon is figyelemre érdemes cím, a gyönyörű narratívája és a magával ragadó játékmechanikája miatt. Nagyszerű erőszakmentes game, ami inkább azzal időzik, hogy kérdéseket vessen fel az idővel, a halállal és az univerzumban betöltött szerepünkkel kapcsolatban. Vigyázat: meg is ríkathat, annyira megható! És mindeközben elképesztően érdekes, hiszen szabad kezet kapsz, hogy felfedezd a világegyetemet, miközben uralni tudsz egy időhurkot is, hogy a saját tempódra igazítsd a játékmenetet.
Egy kis stúdió készítheti minden idők egyik legszebb FPS-ét? – Bemutatkozik a Discovery