F@sza ez az új iPhone, kár, hogy közben belefulladunk az e-szemétbe
Bár látni néhány e-hulladék visszaszorítását elősegítendő kezdetleges intézkedést, de ezek egyelőre csak a kutyagumi elmaszatolására elegendők.
Bár látni néhány e-hulladék visszaszorítását elősegítendő kezdetleges intézkedést, de ezek egyelőre csak a kutyagumi elmaszatolására elegendők.
Bár látni néhány e-hulladék visszaszorítását elősegítendő kezdetleges intézkedést, de ezek egyelőre csak a kutyagumi elmaszatolására elegendők.
2022. 10. 14. – Viszonylagos jólétben az ember elég könnyen kukába vágja a már nem használt, esetleg elromlott elektronikai kütyüjét, arról viszont a legtöbbeknek talán fogalma sincsen, hogy ezután mi lesz a sorsa az e-hulladékként számon tartott kütyüvel. Pedig a bolygónk, úgy a saját érdekünk volna, hogy a technológiai vívmányainkkal ne terheljük fölöslegesen a környezetet, másképp ugyanis lassan, de egészen biztosan halálra vagyunk ítélve:
Az elektronikai hulladékok veszélyeire egyre többen figyelmeztetnek, aminek hangossága talán egyenesen aránylik a Föld nyersanyag-készleteinek vészes apadásával. Az e-szemetek ugyanis olyan meg nem újuló nyersanyagokat tartalmaznak, melyeket jelenleg kizárólag bányászat útján lehet kinyerni, a gond ezzel csupán az, hogy ezek az anyagok nem teremnek újra és újra.
Igaz, egyesek szerint a bolygó lapos, szóval bármi és akármi is előfordulhat, de a jelenlegi konszenzus, hogy a Föld jelenlegi bioszférájával együtt saját magunkat is kinyírjuk, ha nem változtatunk rohamtempóban a kényelmes szokásainkon. Erre figyelmeztetett például a WEEE (Waste Electrical and Electronic Equipment) nemzetközi szervezet is, amely szerint
csak 2022-ben 5,3 milliárd (!!!) mobiltelefon végezte a hulladéklerakókban.
Ha átlagosan 9mm vastagsággal számolunk, akkor egy 50.000 kilométer magas tornyot lehetne belőlük építeni. Ez körülbelül 120-szor lenne magasabb, mint amilyen magasságban kering fölöttünk a Nemzetközi Űrállomás. Magyarul eszeveszett módon szemeteltük szét a Földet CSAK mobillal, CSAK 2022-ben.
Az sosem tesz jót a hosszútávú egészségnek, ha belefulladunk valamibe.
De azért képzeljük csak el, hogy a fent ismertetett mennyiséghez még hozzáadódik az összes többi elektronikai cucc is, mint például a lazán a szemét közé vágott háztartási gépek, a számítógépek és azok különböző alkatrészeik, a monitorok, kijelzők és tévék, a játékkonzolok, különböző okoseszközök, mint például az okosóra, okoskarperec, otthoni asszisztens, vagy az olyan kütyük, mint a párologtatók, a ventilátorok, légkondicionálók, és így tovább, és így tovább, egészen a legapróbb mütyürökig, tamagocsiig.
Az ENSZ becslései szerint 2021-ben egy teljesen átlagos, hétköznapi ember 7,6 kiló e-szemetet termelt, ami azt jelenti, hogy közel 57,4 millió tonna elektronikai hulladék keletkezett. Bár az újrahasznosításban élen jár az Európai Unió, még itt is csak a 35%-a kerül feldolgozásra, a világátlag jócskán ez alatt, 20%-on áll. Ez azt jelenti, hogy az 57 millió tonna szemét 80%-a valószínűleg nem lesz újrahasznosítva, azaz évszázadokon keresztül a föld alá lesz temetve, vagy valamilyen hatalmas hulladéklerakóban végzi.
Ezzel több probléma is van. Egyrészt a nyugati országok jellemzően az elmaradott országokba és régiókba száműzik az e-szemetet, mint Mexikó, Dél-Amerika, Kelet-Európa, Közép-Afrika, India és Kína. Itt a szemét jellemzően csak áll, guberálnak belőle, közben alaposan beszennyezi a földeket, néhol, a szerencsésebb helyeken, bár elenyésző mértékben, de újra felhasználásra kerül. Másrészt bárhová is kerüljön a szemét, nem csak a földet mérgezi meg súlyos mértékben, hanem beszennyezi a termőföldeket, a terméseket, az állatokat, bogarakat, szóval a teljes környezetet, ami így duplán üt vissza az emberre.
Az elektromos hulladék ugyanis súlyosan környezetszennyező, és nem csak azért, mert nehezen, vagy egyáltalán nem bomlik le. A mérgező anyagok, mint például az ólom és higany beszivárog és felhalmozódik a talajban, a vízben, úgy az élőlényekben – illetve a levegőben is. Utóbbi nagyrészt égetés útján történik, amely az előbbiek mellett berilliumot, talliumot, kadmiumot, arzént, valamint brómozott égésgátlókat és poliklórozott bifenileket juttatnak a levegőbe.
ezek pedig visszafordíthatatlan egészségügyi hatásokhoz, többek között rákhoz, vetéléshez, idegrendszeri károsodáshoz és az IQ és értelmi képességek csökkenéséhez vezethetnek.
De nemcsak szemétként károsak a kukában végzett kütyük, hanem már az előállításuk mínusz egyedik lépésekor. A felhasznált nyersanyagokat ugyanis mind ki kell bányászni, amely óriási szén-dioxid-kibocsátással jár. A kidobott elektronikából – bár nehezen, de – szintén kinyerhetőek lennének ugyanezek az anyagok, mint a neodímium (ami motorok mágneseihez szükséges), az indium (televíziókban használatos) a kobalt (az akkumulátorokhoz nélkülözhetetlen), vagy mint az arany, az ezüst, a réz, a platina, és az alumínium, míg a visszanyerésük 80%-kal kevesebb CO2-kibocsátással járna a bányászathoz képest.
Az újrahasznosítás azonban a legkevésbé sem népszerű – sem a gyártóknál, sem pedig az államoknál. A folyamat ugyanis kellően körülményes és lassú ahhoz, hogy helyette inkább a sokkalta szennyezőbb és megterhelőbb földi bányászatot, illetve a szemét elszállítását és elhantolását válasszák – általában olyan országokba, ahol sem munkaügyi, sem biztonsági törvények nem védik az e-szemetet kezelő embereket.
Egy másik súlyos probléma emellett, hogy a gyártókat nem kifejezetten ösztönzik, drákóibb esetben kényszerítik arra, hogy a termékeik könnyen javíthatóak vagy újrahasznosíthatóak legyenek. Sőt, sokszor éri a vállalatokat az a kritika is, hogy a készülékeiket – szoftveresen vagy hardveresen – szándékosan rontják le, hogy aztán a fogyasztó „kénytelen” legyen megvenni az újabb és „jobb” terméket.
De az átlagemberek edukációja is elmarad. Az emberek sokszor nem tudják, hogy mit csináljanak az elektronikai szeméttel, ezért reflexszerűen dobják a krumplihéj mellé a szemetesbe. Pedig vannak módok, hogy ne így végezze:
Ez viszont önmagában édeskevés. Az e-hulladék egy nagyon mélyen gyökeredző probléma, aminek valójában csak elszenvedői, mintsem okozói a végfelhasználók. Az államok és a gyártók is nagyon jól profitálnak a jelenlegi rendszerből, míg a szemét szépen lassan, de halálbiztosan ihatatlanná teszi a vizeket, belélegezhetetlenné teszi a levegőt, és élhetetlenné, terméketlenné teszi a földeket.
Források: DigitalTrends, BBC, BBC, Geneva Environment Network, Iberdrola, Natural History Museum, CalRecycle
A Bitcoin bányászata károsabb a környezetre, mint a globális marhahús-előállítás