Meglepő módon a Pikmin-sorozat egészen eddig kimaradt az életemből. Nem azért, mert teljesen ignoráltam volna a címet, szimplán csak azért, mert elsőre nem gondoltam volna, hogy nekem találták ki. Egy aranyos világ, még aranyosabb karakterei állnak a középpontban, ráadásul a játékmenet a helyzetfelismerő képességünk és kreativitásunk teszi leginkább próbára. S míg ez papíron nagyon nintendós, én valahogy sosem ezen a vonalon mozogtam. A stratégiai játékok szerettették meg velem a gaming világát, majd pedig a különféle szerepjátékok, na meg hack n’ slashek szilárdították meg bennem ezt a rajongást. Akinek pedig ilyen határozott vonalakon húzódik az ízlése, nehezen nyit más lehetőségek felé.

Már most szólok, a bevezetőben nem az ideális gamert írtam le. Pont ez a lényeg, hogy egyáltalán nem gondolom azt, hogy én csinálnám jól. Ezt pedig a munkámnak köszönhetően időről időre meg is tanulom, ezzel pedig alakítva magamon és az ízlésemen. Jó eséllyel pozitív irányba.

Az első Pikmin még 2001-ben jelent meg, vagyis bőven a jelenleg felnőttnek számító gamer-generáció alakjait formálta. A stratégiai-kirakós játék már akkoriban is korszakalkotónak számított, így nem volt meglepetés, amikor kiderült, hogy sorozattá fog bővülni. A 2000-es években még nem kellett évtizedeket várni egy-egy folytatás elkészítésére, ha egy játék igazán nagyot szólt, egy-két év múlva már jöhetett is a folytatás. Ez történt a Pikmin esetében is, a rajongók 2004-ben máris fejest ugorhattak az új kalandba. A Nintendo jó érzékkel fűzte össze a két sztorit, apránként bővítve ezzel a játék világát. A harmadik epizód már egy alaposabb munkafolyamatot igényelt, egészen 2013-ig kellett várni a megjelenésére. A játékmenet még mindig a régi volt, némi finomhangolással és korszerűsítéssel karöltve.

Így érkezünk el 2023-hoz, amikor is 10 éves várakozás után a Pikmin 4 is felkerült a boltok polcaira. Ugyan indokoltnak nem nevezném a felbukkanását, azonban fontosnak tartom a szerepét a jelenlegi világhelyzetben. A fotorealisztikus, tesztoszterontól és adrenalintól izzadó játékiparban bizony üde színfolt néha egy-egy Pikminhez hasonló cím. Meg kell mindenkinek tanulnia szünetet tartani, lassítani és kényeztetni az agyát. Ebben pedig a Pikmin 4 kiváló, a Nintendo ismét jól érzett rá.

Óriási kaland, miniatűr lényekkel

Tagadhatatlan, hogy a korábbi részek nem voltak különösebben “elérhetők” a nagyérdemű részére, valószínűleg ezért sem fogyott a  sorozat soha elképesztően jól. A rajongók azonban örülni fognak, a Nintendo számtalan változtatása a Pikmin 4. részét illetően teljesen átgondolt volt.

Kaptunk egy kényelmes lock-on rendszert az ellenségekre, a kamera pedig sokkal közelebb áll az akcióhoz, mint korábban. Mondjuk az első 15 órát továbbra is az előző játékok konvencióit követve töltjük, ami a veteránoknak nem biztos, hogy hatalmas élményt fog nyújtani. És itt kiemelném, hogy emiatt a Pikmin 4 egy kiváló lehetőség az új játékosok számára. A sztoriról is kapunk egy elég jó összegzést, na meg minden alapmechanikát ismét átnyálaztat velünk a rendszer. Én például, mint teljesen új játékos, sosem éreztem magamat elveszve, pontosan tudtam, hogy ki kicsoda a történetben, a játékmechanika-készlet pedig a rendelkezésemre állt.

Nincs fennhéjázó 30 napos időkorlát vagy élelmiszerellátás, mint a korábbi játékokban. Persze ettől még a legnagyobb kihívást jelentő tartalom továbbra is a játék részét képezi, ám elzárva a fő történettől, ami így összességében kevésbé stresszes élményt nyújt.

Ami véleményem szerint nagyot dob a játékon, na meg úgy összességében az “új játékos”-élményen, az a karakter kreálás. A Pikmin-játékok történetében először, a mostani kaland főszereplői mi magunk lehetünk. A játék elején elkészíthetjük a saját kis kalandorunkat, akinek az a feladata, hogy a korábbi játékok pórul járt főszereplőit kimentse a bajból.

Ehhez kapunk egy új segítőt is, Oatchit, a furcsa kutyaszerű lényt. Ő lesz a kulcsszereplője az egész játéknak, hiszen szinte minden feladatban segítségünkre lehet, na meg hátasként meg is könnyíti az utazást. Saját parancslistát is kapott, szabadon utasíthatjuk különféle feladatokra, ezzel megkönnyítve a saját életünk. Kincset és elveszett legénységet szagoltathatunk ki, elküldhetjük a pálya egy részére a mini-mapen keresztül, egy szó mint száz, tökéletes társunk lesz a kaland során.

A régi játékokban űrhajó darabokat és élelmet kellett állandóan gyűjteni, most a kincsek megtalálásával szerezhetünk magunknak üzemanyagot a hajónkba. Ez pedig kiemelten fontos, hiszen így a pálya új területeit is berepülhetjük.

Egy új nyersanyag fajta is megjelent a játékban, ez pedig a Raw Material. Ezek a nyersanyagok tökéletesek hidak, vagy egyéb pályaelemek megjavítására, de RM-ért tudunk új felszerelést és egyéb tárgyakat is vásárolni. Épp ezért fontos, hogy jól osszuk be a meglévő mennyiséget.

Nem mondom, hogy ezek a fejlesztések igazán szignifikánsnak fognak számítani, viszont az tény, hogy jó érzés törődni karaktereinkkel. Sokkal inkább a történet középpontjában érezzük így magunkat.

Egy szó, mint száz, a Nintendo nagyon jól átgondolta, hogy mely’ játékelemeken érdemes változtatni a kellemesebb élmény érdekében, a Pikmin 4 toronymagasan a “legkezdőbarátabb” része eddig a teljes sorozatnak.

Ugyan ez igaz a kampányra is, véleményem szerint megfelelően van tagolva, a feladatok és játékhelyzetek is kellemes sebességgel bonyolódnak. Azt mondjuk már korábban is kiemeltem, hogy szerintem az eleje túlontúl vontatott és szájbarágós, így a régi motorosok talán a játék elejét nem fogják annyira élvezni. Ennek ellenére utána egy igazán komplex és komplett Pikmin-játék vár rájuk. Spoilerek nélkül, el fog jönni az a pont, amikor a Pikmin 4 már nem akar “az első Pikmined” lenni és kőkemény ellenségeket és kreatív kihívásokat tol elénk. Innentől emlékezetes az egész!

Ezen a ponton jut eszünkbe, hogy miért is szeretik ennyien ezt a sorozatot. Amikor elérjük ezt a flow-állapotot, ahol csúcshatékonysággal zsonglőrködünk a feladataink között, hadseregeket vezényelünk a csatatéren, hogy legyőzzük az ellenségeinket, a Pikmin 4 olyan kielégítő, tapintható érzést kínál, amelyet talán még egyetlen stratégiai játék sem.

Ezt olvastad már?

Feléledt a hack ‘n slash?! – Final Fantasy XVI PS5 teszt