A szinkronszínészek nélkül a játékok sokkal kevésbé lennének élők és átélhetők, munkájuk révén jutott oda a videojátékipar, ahol éppen tart. De vajon meg is kapják érte a megfelelő juttatást?
A szinkronszínészek nélkül a játékok sokkal kevésbé lennének élők és átélhetők, munkájuk révén jutott oda a videojátékipar, ahol éppen tart. De vajon meg is kapják érte a megfelelő juttatást?
A Bayonetta harmadik részének megjelenése nem csak azért volt különösen érdekes esemény, mert a rajongók nyolc éve szüntelen vártak rá, hanem azért is, mert az legendás cím- és főszereplő boszorkány ugyancsak ikonikus szinkronhangját, Hellena Taylort igen zűrös körülmények között lecserélték.
Igaz már máshol is történtek hasonló személyi változtatások, például a Batman: Arkham Origins című előzményben nem Mark Hamill hangján szólalt meg Joker, hanem Troy Baker orgánumán. De egy frissebb példánál maradva, az új God of War játékokban a kezdetektől Terrence C. Carson keltette életre a spártai félisten Kratost, a soft rebootolt sorozatban viszont kérdés nélkül leváltották Christopher Judge-ra.
Ezek azonban csendben, probléma- és konfliktusmentesen történtek, mindenki izgatottan adta és vette át a stafétát. Hellena Taylor viszont nagyon is szerette volna ismét eljátszani Bayonettát, az egyetlen oka, hogy nem ő, hanem Jennifer Hale lehet a boszi, hogy állítólag nem megfelelő fizetést ajánlott fel neki a szerepért a Platinum Games.
Ebből aztán lett is nagy hajcihő, ugyanis a színésznő azt állította, hogy mindössze 4000 dollárt, körülbelül 1,5 millió forintot kapott volna fizetés gyanánt, amit ő egy ekkora volumenű projekt lévén természetesen elutasított. Ezután a fejlesztők is megszólaltak, akik mindezt cáfolták, sőt, szerintük Hellena kategóriákkal többet kapott volna, de azt élből elutasította.
A Platinum eredetileg 10.000 dollárt, 3,9 millió forintot ajánlott a szinkronszínésznek, de mivel ezt nem fogadta el, 50%-kal megemelték a bérezését, azaz 5,9 millió forinttal próbálták maradásra bírni.
Hellena ezt sem fogadta el, és mivel a stúdió ennél többet már nem tudott kifizetni a szerepért, ezért inkább megkeresték, majd szerződtették Jennifer Hale-t. Mivel a csapat méltatlannak találta az elválást, úgy döntöttek, hogy legalább egy kisebb cameó-szerepet ajánlanak Hellenának, hátha, és valójában ezért kapta volna a 4000 dolláros honoráriumot – kvázi mint kilépőt.
Mindezt egyébként később ő is elismerte, de azért hozzátette, hogy a 15.000 dolláros fizetést sem tartotta korrektnek, mivel a játék egy több százmilliós brand, így úgy érzi többet érdemelne. Ez viszont szintén nagy csúsztatás, a Bayonetta ugyanis közel sem olyan jól fialó játéksorozat, mint amit egyébként megérdemelne. A csúcsa az egész civakodásnak az volt, amikor Hellena bojkottra szólította fel a játékosokat, miszerint a távozása miatt ne vegyék meg a legújabb Bayonettát (amire ugye, 8 évet vártak).
Jogos a kifakadás? Mennyit keresnek a szinkronszínészek?
A videojátékos szinkronszínészet, mint szakma, komolyabban a 90-es években, de inkább a 2000.es években kezdett el kibontakozni, korábban ugyanis a technológia nem tette lehetővé a beszélő, jó minőségű hanggal életre keltett karaktereket. Ez azonban az újabb konzolok, és a PC fejlődésével arányosan változott, sőt, manapság az kuriózum, ha nem szólalnak meg a játékbeli szereplők.
De már az sem ritka, hogy a legnagyobb költségvetésű játékokat a szinkronszínészeik játszanak el a mozgást rögzítő speciális ruhák segítségével. Jellemzően ők ma a szakma legnagyobb sztárjai, mint Troy Baker – akinek leghíresebb szerepe a The Last of Us Joelje volt, vagy Nolan North, aki az Uncharted Nathan Drake-jeként ismeretes – róluk itt olvashatsz bővebben.
Nyilván nagyon sokat nyom a latba, hogy ki mennyire ismert, az előbbi arcok például már jó summát tudnak kialkudni maguknak, míg egy kisebb színésznek jóval behatároltabb a mozgástere. Egzakt számot viszont lehetetlen mondani, hogy ki mennyit keres, ez ugyanis országonként teljesen eltérő – míg például Amerikában több százezreket is kaphatnak munkamenetenként, addig Magyarországon jóval fukarabbak a stúdiók.
„Az az igazság, hogy ez is stúdió és szerepfüggő. Amikor még az első karaktereket szinkronizálták, elég szép pénzt kaptak a színészek. Több százezret, ebben nem vagyok teljesen biztos, de rendben volt az ár az elején. Mire én mentem erre már a 3. stúdió vette és először nem is tudtam, hogy ez mi pontosan. Mondták, hogy videojáték, mondták melyik, de sose csináltam ilyet, nem tudtam mi lehet ennek a korrekt ára és nagyon utána se kérdeztem, szóval valahol az én hibám is a dolog, de végül azt hiszem 20.000 Ft körül kaptam.”
– válaszolta kérdésünkre a League of Legends egyik magyarhangja.
A tengerentúlon azonban teljesen más a helyzet. A szinkronszínészek dolgozhatnak egyénileg, vagy a Screen Actors Guild-American Federation of Television and Radio Artists (SAG-AFTRA) szakszervezet által képviseltetve. A SAG nemcsak segíthet az aktoroknak a bértárgyalások során, de ha egy pályakezdő a szervezet tagja, akkor a meghatározott minimumbért mindenképpen meg kell kapnia.
A színészek általában a munkamenetekért kapnak fizetést, a SAG 2020-as táblázata alapján ez úgy néz ki, hogy a 4 órás 3 hangos munkamenetekért minimum 902 dollárt, azaz jelenlegi árfolyamán 357.000 forintot kellett kapniuk. Az egy órás és egyhangos felmondásokért pedig 451 dollárt, kb. 178.000 forintot, a 6 órás 6-10 hangos munkákért pedig 1800 dollárt – 712.000 forintot kaptak.
Minimum, ami azt jelenti, hogy ennél kevesebbet a stúdiók nem ajánlhattak a szakszervezeti tagoknak.
Michael Hollick, aki leginkább a GTA IV főhősének, Niko Bellicnek a hangjáról ismert, 100 ezer dollárt, mintegy 39 millió forintot kapott a Rockstartól körülbelül 15 hónap leforgása alatt 2008 környékén. Ebben viszont benne volt a szinkronszínészi és a motion-capture munka is, ami azt jelenti, hogy a hangalámondásért session-önként kb. 1050 dollárt kaphatott, ami 50%-kal volt magasabb, mint az akkori minimum. Viszont nem kapott royaltit, azaz jutalékot a játék eladásaiból.
A szinkronszínészek ugyanis ritkább esetben (mennyire jófej a stúdió/kiadó) akár ezt is kialkudhatják maguknak, de akkor a fixen megkapott bérük is alacsonyabb lesz. Sean Chiplock például, aki a The Legend of Zelda: Breath of the Wild három karakterének hangját adta, 2-3 ezer dollárt kapott a Nintendótól, míg a kevésbé sikeres Freedom Planet 1-ben végzett munkájával ennél többet keresett a royalti miatt.
De ez csak a szakma legalja – ha lehet ilyet mondani. Az igazi gázsit a szupersztárok kapják, mint Keanu Reeves a Cyberpunk 2077-ért, mint Norman Reedus a Death Srtandingért, esetleg Terry Crews a Crackdown 3-ért, vagy Mark Hamill Jokerért. Ők akár több százezer dollárt is kereshetnek egy-egy szereppel.
Egy átlagos szinkronszínész azonban ennél jóval kevesebbet kap, és általában a játékeladások utáni jutalékot sem tudják kialkudni. Az alacsony bérekkel kapcsolatos probléma még egy 2016-os videojáték-szinkronszínész sztrájkhoz is vezetett kilenc kiadó, köztük az EA, az Activision és a Take-Two ellen. A sztrájk 340 napig tartott, és a Screen Actors Guild történetében a leghosszabb volt.
Magyarországon viszont sokkal rosszabb a helyzet. Nagyon kicsi a piac, ezért a videojátékokat hivatalosan nem szinkronizálják a nyelvünkre. Az egyetlen példa erre a világ legnépszerűbb játéka, a League of Legends, de mint fentebb hallhattuk, azért sem nyúltak mélyen a zsebükbe a stúdiók.
Így rajongói projektek jöhetnek létre csak, melyekért nagy valószínűséggel néhány tízezer forinton túl maximum csak ropit és pogácsát tudnak adni az időt és energiát nem spóroló színészeknek. Sőt, a magyar fejlesztésű játékok is nagy bajban vannak a szinkronnal, hiszen a legtöbb hazai alkotás roppant alacsony költségvetésből jön létre, amibe csak az univerzális angol nyelv (de sokszor még az sem) fér bele.