Mikor arra vártál, hogy a Walkman visszatekerje a kedvenc számod, amikor reménykedtél benne, hogy üres az a kazi, amire a ZTE-United meccset felvetted, mikor a haver még floppyn hozta át a Doomot. Úttörő technológiák, amiket már csak az emlékeink őriznek, össze is szedtünk belőlük néhányat.
Mikor arra vártál, hogy a Walkman visszatekerje a kedvenc számod, amikor reménykedtél benne, hogy üres az a kazi, amire a ZTE-United meccset felvetted, mikor a haver még floppyn hozta át a Doomot. Úttörő technológiák, amiket már csak az emlékeink őriznek, össze is szedtünk belőlük néhányat.
Még belegondolni is szédítő, hogy a faxkészülékek mögött álló technológia több mint három évtizeddel előzte meg Alexander Graham Bell telefonját, pedig tényleg. A faxon több feltaláló is dolgozott, legalábbis egymás kütyüit tökéletesítették, az első bejegyzett szabadalom azonban a skót származású Alexander Bain nevéhez köthető, aki 1843. május 27-én jegyezte be a technológiát.
1865-ben, mintegy 11 évvel a telefon feltalálása előtt, Giovanni Caselli olasz fizikus vezette be a Pantelegraphot, azaz a legelső kereskedelmi telefax szolgáltatást, mellyel Párizst és Lyont kötötték össze. Még extrémebb volt Shelford Bidwell 1880-as máig hihetetlen fejlesztése, a szkennelő fototelegráf, azaz a szkenner, amely bármilyen kétdimenziós eredetit be tudott olvasni, és nem volt szükség kézi rajzolásra.
A szkenner és a fax technológia aztán kéz a kézben fejlődött, a gigantikus áttörés azonban 1924-ben történt, amikor az AT&T kutatói képesek voltak elektromos úton (telefonon) 15 fényképet szinte tökéletes formában továbbítani két nagyon távoli pont között. A másik óriási szintlépés aztán 1948-ban esett, amikor a Western Union bemutatta a Deskfaxot, ami egy kompakt, irodákban, szerkesztőségekben nagyon könnyen elhelyezhető, kicsi faxgép volt.
A faxok és a szkennerek ezután teljesen meghódították a világ üzleti életét, és szinte minden modern irodában megtalálható volt. Aztán a 90-es években, de kiváltképp a 2000-es években egyre inkább visszaszorultak, mára pedig már csak elenyésző számban használják, köszönhetően egy teljesen új technológiai vívmánynak, amit internet néven ismerhet a világ.
Így néztek ki a legelső faxok
2018-ban a YouGov kutatást végzett a 18 éves forma fiatalok körében, így derült ki, hogy közel a kétharmaduknak halványlila gőze sincs arról, hogy mi a fene az a floppylemez. Pedig egy időben megkerülhetetlen volt a technológia, hiszen nemcsak az értékes fájlok cseréltek rajta gazdát, de játékosok százezrei is floppyn adogatták körbe, másolgatták egymásnak a legkirályabb programokat.
Az adathordozók kifejezetten gyors forradalma azonban a floppyra is lesújtott, és bár nem olyan gyorsan, de idővel teljesen leváltották őket a sokkal nagyobb kapacitású kompakt lemezek, azaz a CD-k, majd azokat a DVD-k, és pendrive-ok. Bár a floppy már 1967 óta egy elérhető eszköz volt, a csúcson igazán a 90-es években pörgött, amikor évente több mint ötmilliárd darabot adtak el belőle világszerte.
A floppy emlékét mára már csak egyetlen dolog őrzi: megannyi programban a mentés ikon.
De nem csak a floppylemezt váltotta a CD, hanem a Spotify előtti zenehallgatás legnagyobb sztárját, a magnókazettákat is. Jó-jó, ez eléggé specifikus megnevezése a technológiának, aminek egyébként nagyon hasonló célja volt, mint a floppynak, azaz az adattárolás.
De még a működési elve is nagyon hasonló volt: adott egy műanyag burkolat, benne egy kifejezetten hajlékony, feltekerhető mágnesszalag, melyen tárolták a hangokat. A kazettát aztán bepattintottuk a szupermenő Walkman-be, ami egy elektromágneses fej segítségével valódi hanggá alakította a szalagon tárolt „adatot”.
Erről pedig szinte minden valamirevaló 30-40+-osnak van valamilyen szép emléke – én például állandó készültségben hallgattam a rádiócsatornákat, nehogy lemaradjak az éppen aktuális kedvencemről, amit aztán galádul „lekalózkodtam” a magnó felvevőjével.
A magnókazetták leginkább a 70-es és 80-as években pörögtek csak igazán, és bár a 90-es években a CD elkezdte átvenni az uralmat a zenében is, még mindig nagyon sokan kaziról hallhatták a talpalávalót.
Külön érdekesség, hogy 2021-ben a brit hanglemezipar szerint több mint 185.000 kazettát adtak el csak Angliában, ami 2003 óta a legmagasabb szám.
Mi a fene van a világban, hogy ekkora a magnókazetta őrület?!
A VHS volt az otthoni szórakozás legnagyobb úttörője – a televíziózás feltalálása után. A JVC 1976 szeptemberében küldte a boltokba a forradalmi újdonságot a Sony saját megoldásával, a Betamax-szal szemben. A VHS aztán az egész világot meghódította, és egy teljesen új korszakot nyitott a film és sorozatnézésben.
Ha a VHS nem lett volna, akkor nem jöhettek volna létre a filmkölcsönzők, melyek aztán olyan szintén mindent megváltoztató ötletekhez vezettek, mint a Netflix vagy a Disney+. Közös a kettőben, hogy a VHS megjelenésével a sajtó akkor is a mozi halálát jósolta, ami azóta is várat magára. Helyette a VHS halt el – szintén a CD-DVD ellenében, bár a legjobb emlékeket mégis a kazetták őrzik.
A zenei kazikhoz hasonlóan ugyanis erre is non-stop vettük fel a tévében leadott filmeket, vagy másoltuk halomszám a jobbnál jobb filmeket. Baj csak akkor volt, ha véletlenül a rossz kazettára másoltuk a Rambót, mondjuk a gyerek ballagási videójára…
A formátumgyilkos CD-t is utolérte a vég, és bár még manapság is kapni néhol egy-két lemezt, az emberek túlnyomó többsége inkább a sokkal kompaktabb pendrive-ot használják ugyanarra a célra. A legeslegelső kereskedelmi forgalomba hozott CD, azaz a kompaktlemez 1982 augusztus 17-én készült el, ami akkoriban hihetetlen dolgokra volt képes.
Az ember tárolhatott rajta képet, fotót, zenét, filmet, játékot, vagyis szinte bármilyen digitális cuccot. Persze csak akkor, ha a teljes mérete nem haladta meg a 700 megabájtot, ellenkező esetben már kettőre volt belőle szükség. Volt is belőle mindenféle:
szóval szinte minden területet képes volt meghódítani. Az emberek egy idő után már mindent CD-n intéztek, erről hallgattak zenét, telepítették a játékot, a szülinapokat már nem VHS-re vették fel, hanem CD-s kamerát használtak, míg az újraírható lemezek tökéletesek lehettek mindenféle cucc tárolására. A CD uralmának végül a pendrive-ok és egyéb utódai, mint a DVD, a HD DVD, illetve a Blu-ray vetettek véget, így a 2000-es években már alig használta bárki is a kompaktlemezeket, mára pedig inkább csak általános gyűjtőfogalomként él a neve, amit inkább a laikusok használnak a lemezformátumra.
Külön érdekesség, hogy az általánosan használt audio- és videólejátszó és -rögzítő eszközök nagy részének, azaz a CD-k, a DVD-k és a Blu-ray-ek kifejlesztéséhez egy ember, Kornelis Antonie „Kees” Schouhamer Immink holland tudós és feltaláló munkáján alapuló technológiákat használtak.
Ezt a szerkentyűt mondjuk Magyarországon még egy emberen nem láttam, de mégis sokaknak nagyon ismerős lehet. Mármint a filmekből, ugyanis szinte az összes nagyobb 90-es évekbeli hollywoodi moziban ott figyelt egy ilyen a szereplőkön.
Ez volt tulajdonképpen az azonnali üzenetküldő alkalmazások legelső hírnöke, melyekből kétféle is létezett: az egyirányú csipogó, ami kizárólag fogadni tudta az üziket, illetve a kétirányú, ami már küldésre is tökéletesen alkalmas volt. Magyar ember ilyen maximum filmekben látott, de ott sem sokáig, a 2000-es évektől kezdve – párhuzamosan az internet térnyerésével – tűnt el szinte mindenhonnan, majd kopott ki teljesen a köztudatból.
Na ez már sokkal ismerősebb kütyü lehet, hiszen nagyon sokan még használtunk ilyen kiegészítőt a PC-nkhez. Az átlagfelhaszáló azonban nem is gondolná, hogy milyen múltra tekint vissza az eszköz, amit eredetileg 1946-ban speciális radarrajzoló rendszerekhez fejlesztett ki egy Ralph Benjamin nevű kutató.
Az eszközt végül 1947-ben szabadalmaztatták, de csak egyetlen prototípust építettek, és azt is szigorú katonai titokként őrizgették. A második hasonló megoldásra 1952-ig kellett várni, amit a kanadai haditengerészet DATAR nevű rendszerének része volt, de ezt is titokban tartották.
a katonai projektek azonban nagyon kezdetleges eszközök voltak, így az első valódi egeret, ami már tényleg hasonlított, és amiből eredeztethető a modern kütyü is, Douglas Engelbart, Thierry Bardini, Paul Ceruzzi, és a Stanford Research Institute kutatóihoz köthetjük. Az SRI szakemberei a 64-ben alkották meg az első olyan külső eszközt, amit konkrétan egérnek neveztek el az oldalán elhelyezett kábel miatt.
A golyós, azaz a mechanikus egér viszont csak 1968-ban bukkant fel, mint a német Telefunken cég úttörő terméke. Ezt a szerkezetet már egyértelműen számítógépekre tervezték, és kifejezetten így is értékesítették – legelőször a Xerox Alto számítógép csomagjának részeként. A külső, meglehetősen csúnyácska kerekeket egyetlen golyóval helyettesítő egér sokkal precízebb volt, mint korábban bármi, így a 80-as évekre teljesen leuralta a PC-s szcénát.
Jött belőle aztán mindenféle típus, de egy volt a lényeg: hogy mindannyian fültisztítóval és szappannal próbáltuk megjavítani, ha a képernyőn azt láttuk, hogy partizánkodni kezd. Ennek aztán a lézeres egerek megjelenésével vége szakadt, ma pedig már konkrétan nem találunk olyan embert, aki még golyós egeret használna.
A listát nyilván még hosszasan lehetne folytatni, de valahol csak meg kell húznom a határt, így arra kérlek drága olvasó, hogy hiányodban mindenképp folytad a nosztalgikus felsorolást egy kommenttel!
Visszatérő klasszikusok: Íme az összes készülő REMAKE, amire érdemes várni
