Az új király megérkezett, wireless a korona - Glorious Model O Wireless egér teszt
Vezeték nélküli gamer egér piszok olcsón, de hol a hiba?
Vezeték nélküli gamer egér piszok olcsón, de hol a hiba?
Vezeték nélküli gamer egér piszok olcsón, de hol a hiba?
Végre hazánkban is hivatalosan elérhető a Glorious legújabb nagy dobása, a Model O Wireless, avagy a megfizethető árú vezeték nélküli, pro gamer egér. A Model O Wireless (a továbbiakban többnyire: MOW) olyan, mint a 2000-es évekbeli tini vígjátékokban a dögös szomszéd lány, aki két évvel idősebb, formás, C-s kosarakkal büszkélkedik, akár csak egy Playboy modell, egy pillanat erejéig pedig elképzeljük, hogy milyen lenne leélni mellette az életünket. Na, a MOW valami ilyesmi az egerek között.
A formája elképesztő, pehelykönnyű, még úgy is, hogy egy akkupakkal büszkélkedik. Papíron top szenzor és mindössze 26 990 forintot kérnek érnek érte. Hol a hiba?
Jól ismerjük már a Glorious-t, hiszen idén járt nálunk a Model D, O-, most pedig az O Wireless is megérkezett. Itt a szokásos ajándéközönön túl kapunk egy wireless adaptert, illetve egy USB-A – USB – C átalakítót. Emellett viszont természetesen kapunk üdvözlőkártyát, leírást, matricát, illetve ezúttal a kábel is külön van csomagolva.
A Model O Wireless, a Model O-hoz képest külsejében szinte semmit nem változott. 128 x 66 mm-es méretekkel rendelkezik, viszont 69 grammot nyom, azaz mindössze csupán 2 grammal nehezebb vezetékes társánál. Váó…
A Model O- után hirtelen azért érződik a váltás, lehet hogy csak pár milliméterről van szó, de azért érződik. Ez az átlagos, kicsit nagyobb kezű felhasználóknak lesz ideális. Jó vonalak, kellemes, univerzális forma, amit egyszerűen imádnak a felhasználók. Mellette a súllyal sincs probléma. A vezeték elhagyása pedig elképesztő jó ötlet volt.
Nem azt mondom, hogy a Model O a világ legszexibb egere, mert láttuk már párszor ezt a lyukacsos formát, de vitathatatlanul jól néz ki. Az enyhe RGB ledcsíkok a szélén és a görgő mellett villantós külcsínt kölcsönöznek neki.
A Glorious nem viccel, ha a minőségről van szó. Amilyen kicsi a cég, olyannyira odafigyelnek az anyagminőségre, mind a minőségellenőrzésbe is komoly energiát fektetnek. Ez egyrészt látszik a hozzánk beérkezett tesztpéldányokból is, amelyeket nem a gyártó, hanem a nagyker biztosított, azaz pont olyan, mintha levennénk egyet a polcról. Nincsenek élesebb szélek, mindenhol gyönyörű megmunkálás, az enyhén gumírozott érzetű matt felület pedig továbbra is top minőséget képvisel. Egyedül az Xtrfy M42 tudta lekörözni az idei felhozatalból, ami azért nem kis szó.
Öröm kézbe venni, használni, nyomogatni. A főgombok alatt rejlő puha (kínai) Omron kapcsolókat viszont itt is „csak” 20 millió kattintásra hitelesítették. Ebből van már 50-70-80-100 milliós példány is, de a gyártók szerint ennek van a legjobb clickfeelje (kattintásérzet?). Én őszintén szólva jobban örülnék egy 50+ millió kattintást bíró darabnak, de a kellemes, puha kattintást nem lehet elvitatni tőlük.
Ezúttal a kábelszemle kimarad, noha a mellékelt parakábel is elsőosztályú anyag. A talpakon is hasonló minőségű tömör teflont (PTFE) találunk, ami az egyik legjobb a piacon. Egy hangyányit veri meg az M42 e téren, de ez már csak szőrszálhasogatás.
A vezeték nélküli technológia pedig parádés. Ameddig a SteelSeries Aerox 3 esetén egy USB-C adaptert kapunk, addig itt a jó öreg USB-A teljesít szolgálatot. A 2,4 GHz-es technológia itt is adott, viszont a hatósugár sokkal jobb. Először „miért ne?” alapon az asztal bal szélén lévő fejhallgatótartó USB csatlakozóját próbáltam ki, ami olyan 1 méterre van az egértől, ráadásul a billentyűzet is útban van.
Több nap után sem volt egyetlen hiba sem. A vevő mindig érzékelte a jelet, még ilyen távolról is. Elképesztő.
Van itt minden, ami kell, legalább papíron. Az egyelőre ismeretlen, a Model O Wireless-ben debütáló BAMF szenzort a Glorious a PixArttal együtt fejlesztette ki. A magas teljesítményen túl az alacsony energiafogyasztást is figyelembe vették tervezéskor, ez pedig rejthet némi veszélyt még annak ellenére is, hogy 400 IPS / 50 G -s gyorsulások lekövetésére is alkalmas a szenzor papíron. Na, de nézzük mit tudott a gyakorlatban.
Kezdetben az első próbálkozásnál valami különös dologra lettem figyelmes. Mintha az egér gyárilag nem 1000 Hz-es üzemmódban dologzna. A grafikon után pedig rögtön ránéztem a beállításokra és valóban eredetileg 500 Hz-re állítva érkezett meg a dobozból, ez nem hiba, de érdemes átállítani a gyorsabb válaszidő kedvéért.
A beállítás után egyébként szépen ment 1000 Hz-en, ennek megfelelően az 1 ms-os válaszidőt valósnak tekinthetjük.
Ezt követően megnéztem 1600 – 3200 -6000 – 12 000 DPI mellett. Itt minden alkalommal hibátlanul lekövette a rántásaimat. Szokás szerint az Endgame Cordura 1200-as padon mértünk, itt is a szokásos 45-50 cm-es területen. Első körben minden megfelelt, szépen, akár az 5 m/s feletti rántásokat is hiba nélkül vette. Aztán megnéztem a maximális, 19 000 DPI-os opció mellett ééés….
Igen, az egér itt már maximum 1,5 m/s-os rántásig bírja tartani a fonalat, amit még egy egyszerűbb M-es padon lévő játékos is könnyedén megérez. Borzasztó. Ezt a beállítási lehetőséget amúgyis azonnal eltávolítanám, az egér ugyanis kezelhetetlen ilyen magas részletesség mellett.
Nem hagyott nyugodni a gondolat, ezért megnéztem, hogy 1000 DPI mellett mekkora rántást bír lekövetni a teljes 120 cm széles padon. Na egy 1 méteres izmos rántás után 7 m/s-os maximális értéket mértünk és még itt sem szabályozott le a szenzor.
Nem kérdés, a MOW esetén egy top szenzorról beszélünk.
Nincs itt semmi látnivaló, aki nem 19 000 (még leírni is fáj) DPI-n akarja kamatoztatni tehetségeit, annak nincs félnivalója.
Mondhatnám, hogy ez az idei év legjobb szoftvere, de nem lenne teljesen igaz. A DPI beállításokat jópofán, magunk állíthatjuk be a fentebbi skálán, 50-es léptékekkel váltakozva. Ezzel nem is lenne baj, de egyszerűen olyan nehéz néha belőni a pontosat. Egy beírható felületnek jobban örültem volna, de legalább állítható a LOD és a kapcsoló válaszideje. A LOD valóban rendkívül alacsony az 1 mm-es fokozaton, viszont ahogy korábban említettem, a polling rate gyárilag 500 Hz-en ketyeg.
Az egér gombjait kedvünk szerint átbindelhetjük, van makró és jelzi az egér töltöttségi szintjét is. Gyakorlatilag mindent be tudunk állítani. A makrószerkesztőt külön kiemelném, mert valami zseniális precízióval lehet beállítani a nekünk tetsző makrókat. A szoftverben könnyű kiigazodni, talán az akku %-os kijelzése hiányzik picit, de amúgy egyszerű és nagyszerű. Elenyésző mennyiségű ~50-60 MB memóriát és 0,5%-os processzorhasználatot mértünk a szoftvernél, amit amúgy akár nyugodtan ki is lőhetünk, az egér memóriája ugyanis mindent tökéletesen megjegyez.
Mindent összevetve csupán néhány apróság írható a Model O Wireless számlájára, ami esetleg eltántoríthatja az embereket tőle. Pehelykönnyű súlya ellenére az akkupakk olyan 15-20 (1-2 nap) órát bírt, ami nem váltja meg a világot, viszont cserébe hamar feltölt. Mindezt világítással persze, világítás nélkül talán ez még meg is duplázható.
Top szenzor, top talpak, remek anyaghasználat és a kapcsolók is szokás szerint jóra sikeredtek, bár egy egész minimális post travel azért itt is megfigyelhető, de elhanyagolható mértékű, ezért nem is említettem korábban. Az eredeti 30 ezer forintos bevezetőár mellett sem számít rossz vételnek, de a jelenlegi karácsonyi akcióban már 26 990 forintért hazavihető, azaz csupán 7 ezer forinttal kerül többe, mint a vezetékes Model O. Ennyi pénzt bőven megér a Model O Wireless, főleg ha figyelembe vesszük az amúgy szintén jól teljesítő konkurens, az Aerox 3 Wireless árcéduláját, ami bizony 45 ezer forintra rúg.
Nyilván senki sem fog meglepődni:
Köszönjük a tesztterméket az Casekingnek!