Még a februári nerfek kapcsán beszélgettem egy szakmában dolgozó barátommal, frissen összejött tinikként érintve az online gaming téma minden elérhető felületét, többek között olyan dolgokról, mint hogy milyen életpályája van egy kizárólag online játéknak. Ezek a címek nem elhagyhatók, mint az ősi 2000-es évek single player játékai, egy ilyenhez szervereket kell fenntartani, supportot biztosítani, ideális esetben balanszolni meg friss kontentet csinálni hozzá, ésatöbbi ésatöbbi. Mármint ha összevetjük egy ilyen projekt erőforrás igényét egy GTA Vice City-vel, amiben a bugok inkább feature-nek számítottak idővel, nem hogy még időre javítani kellett volna őket, vagy egy TES:Skyrim-el, ami bár kapott hivatalos kiegészítőket és javító tapaszokat is, a könnyű modolhatóság és a lelkes közönség annyit tett hozzá a játék újrajátszhatóságához, hogy előbbiek nélkül is könnyedén a köztudatban maradhatott volna.

Viszont egy online játéknál a köztudatban tartás és az ehhez szükséges, fentebb felsorolt eszközök és emberek pénzbe kerülnek, mi pedig ámíthatjuk magunkat ameddig szeretnénk, de a videójátékipar (és a szórakoztatóipar teljes egésze) végső soron az öreg Benjamin Franklin arcképével ellátott papírfecnikről szól.

Kép forrása: twitter.com/playhearthstone

Avatott cimborám (meg az internet vonatkozó szegmense) szerint szakmán belüli csendes közmegegyezés szerint egy internetes játék életének négy szakasza van:

1. szakasz: Fejlesztés/Tesztelés/Béta

Értelemszerűen itt készül el a játék, a fókusz teljesen egyértelműen azon van, hogy működő gépezetté formálják a játék jól-rosszabbul kitalált mechanikáit, itt gyakran még külsőre sem nyeri el végső formáját a produktum. Ideális esetben addig tart, amíg tökéletesre nem sikerül csiszolni a fentieket, a gyakorlatban azért inkább azt látjuk, hogy amíg úgy nem érzik, már nem pofátlanság pénzt kérni.

2. szakasz: Játékosgyűjtés/Növekedés

A gép forog, az alkotó pihen. Legalábbis látszólag, itt ritkán csinálnak nagy cukaharákat a fejlesztők, a cél az, hogy minél többen játsszák magát a játékot. Marketing szempontból nagyon intenzív időszak, mindenféle akciók, kedvezmények, bundle bundle hátán, villámgyors tartalommegjelenések, kész cukorkaszezon. Az esetleges hype a játék körül itt tud nagyot dobni a játékosbázison, de ugyan így itt tudja földhöz is vágni a gépet, hiszen ilyenkor friss review-k tömege árasztja el az internet jobbára releváns szegleteit. Ha ez mezőgazdaság lenne, ez lenne a vetés időszaka.

3. szakasz: Megtorpanás/A Játékosbázis Fejése

A játékosok növekedésének üteme megtorpan, stagnál. Aki bent van, az jó eséllyel megmarad, a komolyabb idő- vagy energiabefektetést igénylő játékok nehezen engedik el a felhasználóikat, senki nem szereti úgy érezni, hogy időt/pénzt dobott ki az ablakon. A cég ilyenkor megy rá arra, hogy a lehető legtöbb pénzt keresse a játék elkészítésének költségei visszatermelése végett. Onnantól kezdve hogy megvan a nullszaldó, ami ideális esetben már a 2. szakaszban is összejöhet, minden perc és dollár győzelem. A mezőgazdasági hasonlatnál maradva, ez az aratás.

4. szakasz: Halál/Újratervezés

A selyemzsinór, a törött lábú lóhoz kivitt puska, a (szó szerint) kihúzott lélegeztetőgép. A fejlesztőket elküldik más projektre dolgozni, nem éri már meg pénzt fektetni az egészbe, a szerverek is csak foglalják a helyet, a játék már nem tartja el magát. A készítők megható sorokban búcsúznak el a károgó/jajveszékelő játékosoktól, miszerint nagyon különleges volt nekik az együtt töltött idő és hogy megváltoztatta őket a játékon való munka, meg hogy mennyit jelentettek nekik a játékosok. Aztán a viszontlátásra.

Szomorú, de ez az élet rendje. Időről időre azért előfordul, hogy megpróbálnak újratervezni, feléleszteni egy címet. Ez változó méretű csere lehet, megmásíthatnak csak bizonyos mechanikákat, szem előtt levő hibákat, de épp mint a filmeknél, átkerülhet más stúdióhoz az egész fejlesztés és alapjaiban változtathatják meg az egész játékot. Közepes minőségű példa mondjuk a Star Wars: Battlefront, aminek bár 2004-es és 2005-ös installációi is a többjátékos módra építettek, de EA új, vegyesen fogadott részei teljes egészében online shooterek lettek. És bár a játékosok össznépi felháborodása a mikrotranzakciós rendszeren elég hangos volt, anyagilag mindkét játék beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Kép forrása: http://eu.blizzard.com

És hol tart ebben a folyamatban a Hearthstone?

Mint említettem, 2019-es februári nerfek kapcsán került fel a téma, tudjátok amelyik a sárga földig gyepálta az Equality-t és majdnem megingatta a huntert (kappa), de igazából nem is a kimondott nerfek, inkább a kártyák általános kezelése kapcsán. Ugyanis mit látunk most Blizz bácsi hozzáállásán?

Látszólag szívesebben nerfelnek classic/basic lapokat:

Személy szerint minden nerf után betörök mindent, amit elért a bunkó, mert a szó elszáll, a por megmarad. Ha nagyon fontos, maximum lecraftolom megint, dustot nem bukok rajta. Nos, az utóbbi pár alkalommal már neki se álltam, annyira keveset hozott volna a konyhára. Ezek a lapok megvannak a legtöbb játékosnak, főleg aki régebben is játszott, de jön a Brawl-okból is, időnként jön rá bundle és így tovább. Anyagiak szempontjából a cégnek az éri meg, ha a paklik minél inkább szezonális lapokból állnak össze, amiket ugye meg kell venni, mert nem volt 4 év kifarmolgatni őket egy Galápagosi teknős türelmével.

Egyre olcsóbb lapokat nerfelnek:

Hol vannak azok az idők, amikor két betört Golden Force of Nature-ből lecraftoltam a fél új kiegészítőt? Mint minden ekkora vállalat, nyilván a Blizzard is úgy működik, hogy van egy csapat fekete öves matekfaktos a pincében meg három jól optimalizált algoritmus, ami megmondja, hogy minden nerf után betört lapért visszajáró poron pontosan hány kuvaiti dínár várható bevételt veszítenek. Így célszerű a legkevesebbet visszaforgatni a piacba ingyóba’, mert akkor venni kell, az pénz, a pénz jó. Érthető, de azért szomorú. De lehet csak több pénzt kéne keresnem, simán lehet bennem is a hiba.

Kép forrása: www.eurogamer.net

Több fizetős új tartalom:

E sorok írója a béta óta játszik kisebb-mégkisebb megszakításokkal, és még soha nem költött pénzt a játékra. Illetve, ha nem akarnék felvágni, úgy mondanám: paklit nem vettem soha. Az egyszemélyes kalandokat abszolút láttam értelmét megvenni, ugyanis tudod hogy mit kapsz a pénzedért, esély sincs arra hogy a nehezen összegürcölt és leadózott jövedelmedből 50 paklinyi semmi esik. Jó, értem én, nincs sok esély 50 darab 40 dustot pakettre, de már az ötlettől is ökölbe szorul az arca a szegény norvég rákhalásznak. Ezeket viszont ki lehetett szedni pénz beforgatása nélkül is, amit gondolom sokan csináltak is, így ezek le is lettek lőve. A Knights of the Frozen Throne már csak dísznek hozott Adventure-t, a Rastakhan’s Rumble (szerintem amúgy remek) egyjátékos módja is csak dekoráció volt. Emellett viszont minden hónapban van egy leárazás, egyre több mindent lehet kapni az elővételes csomagokhoz, és a többi.

Nyilvánvalóan nem akarok én itt semmit konspirálgatni, de ha egymás mellé tesszük ezeket a dolgokat, akkor látjuk, hogy az jövedelmező PvE kontent és az új játékmódok olyan funkciók, amik a játékosbázist növelik (lsd. 2. szakasz), nem pedig a meglévőket kopasztják (lsd. 3. szakasz), így kevesebb energia is jut rájuk.

Persze az is lehet, hogy csak mi rettegjük bele az eljövendő véget a játékba, tudjuk hogy az online community jobban szeret károgni mint egy raj (falka? csorda?) holló, én még mindig az egyik legjobban balanszírozott F2P játéknak tartom a Hearthstone-t, tekintsétek ezt inkább egyfajta általános beszélgetésindítónak, esetleg a kritikus gondolkodásra való ösztönzésnek, végső esetben kétségbeesett rinyálásnak.

A téma egyébként egész elterjedt, ha jól emlékszem Reynad is foglalkozott vele, meg a Redditen is pörög a hasonló párbeszéd minden kiegészítő/nerf/bejelentés előtt és után, de gondolom időről időre minden online játéknál felmerül a gyermekágyi halál elkerülése után.

Ti mit gondoltok? Haldoklik a Blizzard? A gyíkemberek állhatnak az egész mögött? A pénz az ördögtől való, vagy el kéne takarodni dolgozni ahelyett, hogy hülyeségeket irkálok az interneten? Apukám szerint biztos hogy az egyik, de nem mondom meg melyik.