Igen, amikor elindítunk egy történet-alapú játékot, mindig kapunk egy főhőst, aki először a legerősebb karakter, aztán hirtelen történik vele valami, gyenge lesz, és mi szépen elkezdhetjük felfejleszteni, hogy sok kaland után megerősödve szembe szálljunk a főgonosszal.

Persze vannak olyan játékok is, ahol a játék pont arra épít, hogy a főhős, akit irányíthatsz, a legnagyobb király, mégis, amikor a játék túl nehéz, úgy érzed, lehet, jobb lett volna egy mellékszereplőt irányítani, aki sokkal keményebb. Most olyan játékokat írtunk össze, ahol a főhős csak látszólag a legerősebb, mert vannak körülötte hasznosabb vagy érdekesebb karakterek is.

5 játék, ahol a főhős a leggyengébb karakter

Dark Souls

Papíron te vagy a „halhatatlan kiválasztott”, a gyakorlatban viszont egy szerencsés túlélő, aki botladozva tanul meg létezni ebben a világban. Az NPC-k többsége, akiket levágsz, amúgy túlélt már mindent itt, vagy pontosan tudja, mennyire jelentéktelen vagy a nagy egészben. A félistenekkel való találkozásoknál egyértelmű, hogy nem egyenrangú küzdelemről van szó. Te nem hős vagy, hanem egy újabb próbálkozás. És a világ pontosan így is kezel. Főleg, amikor egy boss 2 vágással legyűr, nem érezzük azt, hogy itt mi irányítunk.

Mass Effect

Shepard a parancsnok, mégis gyakran úgy érzed, hogy a csapat melletted viszi a vállán a történetet. Garrus morális íve, Tali kulturális háttere vagy Wrex karizmája sokkal markánsabb, mint Shepard sokszor semleges személyisége. Shepard inkább egy összekötő elem, aki lehetővé teszi, hogy ezek a karakterek kibontakozzanak. A döntések súlyosak, de az érzelmi csúcspontok többnyire nem körülötted forognak. Néha sokkal érdekesebb lenne a mellékszereplőket irányítani.

The Witcher 3: Wild Hunt

Geralt persze tapasztalt, profi és legendás, de Ciri megjelenésével világossá válik, hogy van még érdekes arc ebben a világban. Ciri ereje, sorsa és narratív jelentősége messze túlmutat Geraltén. Geralt sokszor inkább testőr, mentor vagy nyomozó, nem a végső megoldás. A világ reagál Cirire, nem rá. Ez a dinamika tudatosan bontja le a klasszikus főhős-szerepet. Nem lehet véletlen, hogy a The Wicher 4 főszereplője már Ciri lesz.

NieR: Automata

A NieR: Automata folyton érzékelteti, hogy nem mindig te vagy a főhős, vagyis hogy nem mindig minden rajtad múlik. Igen, 2B ikonikus, de érzelmileg zárt. Eközben 9S ugyan törékeny, de mély érzelmeket mutat, A2 pedig nyers és tragikus háttérrel rendelkezik. Bármelyiket irányítod, mindig van egy másik karakter, aki narratív vagy filozófiai szinten fontosabbnak tűnik. A játék direkt elveszi a kiválasztottság érzetét. Nem te vagy a középpont, hanem a rendszer, amiben mindenki szenved.

Red Dead Redemption 2

Arthur Morgan természetesen erős karakter, de sosem ő irányítja igazán a történéseket. Dutch szövegei, Micah manipulációi és a banda kollektív jellemzője formálja a történetet. Arthur gyakran csak reagál, próbál helyesen dönteni egy már széteső világban. A tehetetlenség érzése végigkíséri a játékot. Ettől válik Arthur tragikussá, és ettől érezzük őt „gyengébbnek” – nem erőben, hanem hatalomban.

Szerinted is így van?

Lehet, hogy többet kell várni a PlayStation 6-ra, mint gondoltuk