Nem sokkal azután, hogy Steve Jobs érdekes körülmények között visszatért az Apple berkeibe, majd átvette a vállalat irányítását egy sor forradalmi kütyüt jelentettek be, melyekkel tulajdonképpen megreformálták a technológiai szegmenst, ezzel pedig az emberek életét.

Ennek egyik állomása volt az iPod, ami 2001-ben bődületes technológiai ugrásnak hatott a korabeli eszközök mellett, melyek jellemzően zenei CD-lejátszók, MP3-as CD-lejátszók, vagy a viszonylag újnak ható digitális MP3-lejátszók voltak. Ezek egy része viszont drága volt és/vagy kevés zenét lehetett tárolni rajtuk, kevés formátummal voltak kompatibiliesek, a CD-lemezek sérülékenységéről pedig még nem is beszéltünk.

Az iPod azonban teljesen más volt. Többfajta formátumot támogatott, a korhoz képest brutálisan sok, akár 1000 zeneszám fért fel rá, köszönhetően az 5 gigabájtos háttértárának – ami akkoriban leginkább a laptopok kiváltsága volt, kiváló minőségben játszotta le a zenéket, a lejátszók között elsőként volt rajta FiberWire csatlakozó – amivel 30-szor volt gyorsabb bármelyik MP3-lejátszónál, és 10 órát is kibíró akksival volt felvértezve.

Aztán, amikor Jobs a legendás prezentáció során előhúzta az egészen apró és vékonyka kütyüt a kopottas farmerje zsebéből jött a legnagyobb döbbenet: hihetetlenül kompakt volt.

Ez akkoriban elképesztő technológiai siker volt, amire előtte nem nagyon volt példa. Ezt egy évvel később sikerült túllicitálni a második generációs iPoddal, ami még döbbenetesebb specifikációkkal rendelkezett, és mivel már a Windows-rendszereket is támogatta, nagyon hamar átütő siker lett.

Ezt követően becsülettel frissítették és újították meg a zenelejátszót, az igazi revolúció azonban 2004-ben következett az iPod minivel, amit a piaci konkurenciák azonnal el is kezdtek másolni. Ezekből lett aztán az olcsóbb, MP4-lejátszóként elhíresült kütyük, de persze egyikük sem érhetett az iPod nyomába.

Jobsék ezután leginkább a méretekkel és lehetséges kombinációkkal kezdtek el kísérletezni, volt például kijelző nélküli iPod, illetve jött a csak kijelzőből álló iPod Touch is, ami voltaképp az iPhone előfutáraként is értelmezhető lenne, ha nem pont 2007-ben jelent volna meg.

A kettőnek persze nagyon is sok köze van egymáshoz, az iPod nélkül például valószínűleg nem lenne iPhone sem, de minimum teljesen másként nézne ki. 2007 előtt ugyanis az Apple-nek az iPodon kívül nem volt más kicsi és kompakt, a telefonokhoz hasonlatos eszköze, így amikor először merült fel egy saját gyártású mobiltelefon ötlete, azonnal az iPodra gondoltak. Méghozzá annyira belemerültek a témába, hogy Tony Fadell (az iPod tervezőzsenije) és Jobs azt találták ki, hogy egy telefont építenek az iPodba.

Ez lett végül az iPad Phone, ami 2007-re már csak iPhone-ként került említésre a szintén legendássá vált Apple eseményen, ami a mobilos piacot rendítette meg. 

Egyszer viszont mindennek vége szakad, és mivel az iPodnak az évek múlásával egyre kevesebb létjogosultsága lett, mára pedig az emberek inkább a telefonjukat használják zenehallgatásra, az Apple úgy döntött, hogy 21 hosszú és szép év után végleg elbúcsúztatja a forradalmi terméket.

Ezt természetesen csak nagyon finoman közölték a nagyérdeművel, ami bár a tényen nem változtat: az iPod termékcsalád hivatalosan is véget ér. Az utolsó szériás iPod Touch-okat már csak addig lehet kapni, amíg a készlet tart, újabbakat pedig már nem fognak gyártani. A döntés persze teljesen érthető, ugyanakkor szomorú is, hiszen egy olyan eszközről van szó, ami nemcsak a világot változtatta meg, de egyike volt azon termékeknek is, amelyekkel az Apple még több évvel a kor előtt haladt, és mutatta az utat a többi gyártónak is.

Ég veled iPod.

Eladnád vagy elajándékoznád a laptopod? – Pár dolog, amit mindenképp csinálj meg előtte