Ez a Netflix thriller jó nagy gyomros: ilyet még tényleg nem láttál
Minden idők egyik legdurvább sorozatgyilkosáról, aki 130 életet olthatott ki, ez csak a második film. Még jó, hogy egy nő rendezte: tapintható a félelem.
Minden idők egyik legdurvább sorozatgyilkosáról, aki 130 életet olthatott ki, ez csak a második film. Még jó, hogy egy nő rendezte: tapintható a félelem.
Minden idők egyik legdurvább sorozatgyilkosáról, aki 130 életet olthatott ki, ez csak a második film. Még jó, hogy egy nő rendezte: tapintható a félelem.
2024.10.20. – Anna Kendrick a saját főszereplésével rendezett filmet minden idők egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosáról, Rodney Alcaláról, akiről eddig csak egy, leginkább elfeledett thriller készült, 2017-ben. Pedig a pasas jobb téma, mint Ted Bundy, viszont sokkal kevesebb ideje volt legendává válni, hiszen csak 2021-ben halt meg. Azóta egyre jobban érdekli az embereket ez az erőszaktevő-fojtogató, aki persze a többi ilyen rohadékhoz hasonlóan nagyon megnyerő stílusával cserkészett be fiatal nőket. És Kendrick – szerencsére – kifejezetten annak lélektani részére fókuszál, hogy ezt hogyan csinálta, ahelyett, hogy a kegyetlenkedéssel foglalkozna. Ez teszi annyira különlegessé a Netflix kínálatába frissen felkerült Nő a reflektorfénybent.
Azért pokoli mázli, hogy a Netflix női rendező kezébe adta a sztorit, mert az új látásmód új oldaláról mutatja be az 1970-es évek amerikai társadalmát rettegésben tartó sorozatgyilkosokat. A megértésükhöz nem az kell, hogy lássuk szépen egymás után a sokkoló tetteiket (minél naturálisabban, annál jobb), hanem az, hogy belenézzünk az áldozataik szemébe akkor, amikor még semmit sem sejtenek és akkor is, amikor egy pillanat alatt fordul egyet a világ:
hirtelen rádöbbennek, hogy perceken belül véget érhet az életük.
Alcala története egészen különleges: egy térfigyelő kamerák, okostelefonok és mobilinternet nélküli világban annyira lazán és könnyedén vette a gyilkolást, olyan biztonságban érezte magát, hogy még a tévében is szerepelt, a The Dating Game című társkeresős vetélkedő egyik játékosaként. Persze azért, hogy egy újabb nővel ismerkedjen meg, akit aztán megerőszakolhat és megölhet. Egymás után többször. Igen, jól olvasod: bevett szokása volt, hogy ájulásig vagy halálig fojtogatja áldozatait (ahogy sikerült), majd megvárta, hogy magukhoz térjenek / újraélesztette őket, hogy újra megtehesse.
Ennek a kíméletlen bűnözőnek a sztorija hamar a sorozatgyilkosra koncentráló horrorrá változott volna egy férfi rendező kezében (ami ettől még lehetett volna jó, de egyedi semmiképp’ sem), viszont Kendricket inkább az érdekelte, hogy milyen feszültség izzik a látszólag megbízható és kedves pasasban és mivé változik, amikor elszabadul a benne lappangó véreb. Daniel Zovatto brillírozik Alcala szerepében (csak győzzünk elvonatkoztatni tőle, hogy kiköpött Radics Peti!), és nála már csak a színésznők jobbak. Autumn Best nevét jól jegyezd meg, mert remélhetőleg sokat hallasz még felőle! Anna Kendrick igazi erénye pedig az, hogy világsztár létére nem igyekszik mindenáron előre tolni magát: rendezői döntése az volt, hogy hagyja kibontakozni az igazi főszereplőket, Best mellett a rendkívül érzékenyen játszó Nicolette Robinsont és például a karakterét rövid idő alatt is csúcsra járató Kathryn Gallaghert. Mert ők mutatják be csak be igazán, milyen lehetett átélni a találkozást egy sorozatgyilkossal, aki
egy kritikus végső pillanatig teljesen megbízhatónak és vonzónak tűnt.
A Nő a reflektorfényben nem azzal lett kegyetlen film, hogy nyers gyilkolászásokat kell benne végignézni, hanem azzal, hogy egyszerű, mégis elképesztően erős hangulatokkal ábrázolja a kétféle érzelmi eszkalálódást: a kedves fickóból előbugyogó vadállatot és az áldozatokban hirtelen belobbanó halálfélelmet. Remek, magyar szinkronnal nézhető hétvégi mozi, de készíts be utána valami vidámat is, levezetésnek!
7 Netflix horror az Evil Dead Rise után, ami igazi pokoljárás