Fillérekért osztogatnak két zseniális horrorjátékot, amiket mindenkinek ismernie kéne
Alig pár száz forintért berámolhatunk két kultikus horrorjátékot, amire sajnálatos módon már alig emlékszik ember fia.
Alig pár száz forintért berámolhatunk két kultikus horrorjátékot, amire sajnálatos módon már alig emlékszik ember fia.
Alig pár száz forintért berámolhatunk két kultikus horrorjátékot, amire sajnálatos módon már alig emlékszik ember fia.
2023.09.29. – Már nem emlékszem pontosan, hogy mikor és mivel kezdődött a horrorjátékokkal való ismerkedésem (valószínűleg valamelyik ős-Silent Hillel), de az tutibiztos, hogy az első kalandjaim között ott volt a The Suffering című csoda.
A börtönös akció-horrorjátékról valószínűleg sosem hallottam volna, ha nincs a szembe-szomszéd srác, akinek melós faterja legalább akkora játékőrült volt, mint mi, suhancok. Ők ajánlották, és adták kölcsön a CD-lemezre gondosan kiírt The Suffering kalózmásolatát, amit hazarohanva alig vártam, hogy elkezdhessem. Akkor persze még nem tudtam, hogy milyen mértékű ijesztgetésben és gore-ban lesz majd részem, ami azért volt jó, mert ha csak sejtettem volna, akkor nem ültem volna neki.
Esküszöm, hogy nem – csak – a nosztalgia beszél belőlem. Vannak tények, melyek amellett szólnak, hogy nagyon is érdemes újra elővenni a The Sufferingeket. Mert kettő is készült belőle: az első rész 2004-ben, a második pedig rögtön utána 2005-ben jelent meg annak a Surreal Software gondozásában, aminek korábban a szintén kultikus Drakan-sorozatot köszönhettük.
Akkoriban két horrorjáték határozta meg a műfajt: a Silent Hill és a Resident Evil. Bár mindkettőben akadtak feszült harcok, de alapvetően lassabb, kimértebb játékok voltak. A The Suffering viszont ahelyett, hogy lemásolta volna a tutinak tűnő receptet, inkább egy saját, addig nem igazán járt utat választott magának: a harcokat pörgősebbé, a főhőst pedig mozgékonyabbá tette, miközben megtartotta az egyhelyszínes atmoszferikus rettegtetést.
A recept pedig kiválóan működött, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy gombnyomásra mi magunk is átalakulhattunk egy drabális, maga körül mindent is szétcincáló szörnymonstrummá – amint az őrületmérőnk kiakadt. Ez a mechanika pedig azért is volt zseni, mert amellett, hogy drámaian átalakult tőle a játékmenet, az antihősünk, a szörnyű eseményekig a halálsoron tengődő Torque erőszakos múltját is remekül szimbolizálta. De hogy ne legyen ennyire egyszerű a dolgunk, még egy moralitás-rendszert is kaptunk, ami a tetteink fényében óriási hatással van a végkifejletre.
Azt pedig talán még kevesebben tudják, hogy a The Suffering és a folytatás, a The Suffering: Ties That Bing szörnyeit az a négyszeres Oscar-díjas Stan Winston tervezte, aki korábban – többek között – a Terminátoron, a Predatoron, az Aliens-en, a The Thing-en (magyar címe A Dolog), a Tim Burton-féle Batmaneken dolgozott. A roppant elismert művésznek ez volt az utolsó videojátékos munkája mielőtt 2008-ban elhunyt, korábban pedig a Blizzard csapatának segített be a StarCraft fejlesztésben.
De Stan mellett egy másik hatalmas művésznek, Michael Clarke Duncannek is emléket állít, akit sokan a Halálsoron barátságos óriásaként, a csodatévő John Coffey-ként ismerhettek meg, akit bőrszíne miatt ítéltek halálra. A színész 2012-ben, 54 éves korában hunyt el. The Suffering: Ties That Bindban a szintén fantasztikus Rachel Griffithsszel az oldalán alakítják a történet gonoszait: Blackmore-t és Jordant.
A The Suffering első része meglehetősen jól fogyott (érthetetlen, miért nem hallottam róla), a második viszont csúnyán leszerepelt – pedig nem volt egy rosszabb játék. Hiába vonultatott fel legendás művészeket a Ties That Bind, még a fejlesztési költségeket sem nagyon termelte vissza, ami a sorozat és egyben a stúdió végét jelentette.
De még sok-sok oldalt tudnék megtölteni azokkal az okokkal, melyek miatt még 2023-ban is nagyon megéri leülni a The Sufferingek elébe. De talán a legnagyobb ösztökélő az ára lehet: a GoG most néhány napig 75%-kal olcsóbban adja, ami azt jelenti,
hogy a jobb sorsra érdemes horrort részenként 2,53 dollárért, azaz 930 forintért lehet beszerezni.
Ennyi pénzért szinte ajándék, arról már nem is beszélve, hogy ennyivel illő is adózni a fejlesztők remek munkája előtt. A The Sufferinget INNEN, a 2005-ös Ties That Bindet pedig INNEN lehet megvásárolni – és tényleg érdemes.
899 forintért olyan játéko(ka)t kapsz, hogy a székről is leperdülsz