2023.09.29. – Már nem emlékszem pontosan, hogy mikor és mivel kezdődött a horrorjátékokkal való ismerkedésem (valószínűleg valamelyik ős-Silent Hillel), de az tutibiztos, hogy az első kalandjaim között ott volt a The Suffering című csoda.

A börtönös akció-horrorjátékról valószínűleg sosem hallottam volna, ha nincs a szembe-szomszéd srác, akinek melós faterja legalább akkora játékőrült volt, mint mi, suhancok. Ők ajánlották, és adták kölcsön a CD-lemezre gondosan kiírt The Suffering kalózmásolatát, amit hazarohanva alig vártam, hogy elkezdhessem. Akkor persze még nem tudtam, hogy milyen mértékű ijesztgetésben és gore-ban lesz majd részem, ami azért volt jó, mert ha csak sejtettem volna, akkor nem ültem volna neki.

Pedig milyen jól tettem, úristen! A The Suffering, illetve annak folytatása, a Ties That Bind valami egészen fantasztikus játékok – még mai szemmel is!

Esküszöm, hogy nem – csak – a nosztalgia beszél belőlem. Vannak tények, melyek amellett szólnak, hogy nagyon is érdemes újra elővenni a The Sufferingeket. Mert kettő is készült belőle: az első rész 2004-ben, a második pedig rögtön utána 2005-ben jelent meg annak a Surreal Software gondozásában, aminek korábban a szintén kultikus Drakan-sorozatot köszönhettük.

Akkoriban két horrorjáték határozta meg a műfajt: a Silent Hill és a Resident Evil. Bár mindkettőben akadtak feszült harcok, de alapvetően lassabb, kimértebb játékok voltak. A The Suffering viszont ahelyett, hogy lemásolta volna a tutinak tűnő receptet, inkább egy saját, addig nem igazán járt utat választott magának: a harcokat pörgősebbé, a főhőst pedig mozgékonyabbá tette, miközben megtartotta az egyhelyszínes atmoszferikus rettegtetést.

A recept pedig kiválóan működött, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy gombnyomásra mi magunk is átalakulhattunk egy drabális, maga körül mindent is szétcincáló szörnymonstrummá – amint az őrületmérőnk kiakadt. Ez a mechanika pedig azért is volt zseni, mert amellett, hogy drámaian átalakult tőle a játékmenet, az antihősünk, a szörnyű eseményekig a halálsoron tengődő Torque erőszakos múltját is remekül szimbolizálta. De hogy ne legyen ennyire egyszerű a dolgunk, még egy moralitás-rendszert is kaptunk, ami a tetteink fényében óriási hatással van a végkifejletre.

Azt pedig talán még kevesebben tudják, hogy a The Suffering és a folytatás, a The Suffering: Ties That Bing szörnyeit az a négyszeres Oscar-díjas Stan Winston tervezte, aki korábban – többek között – a Terminátoron, a Predatoron, az Aliens-en, a The Thing-en (magyar címe A Dolog), a Tim Burton-féle Batmaneken dolgozott. A roppant elismert művésznek ez volt az utolsó videojátékos munkája mielőtt 2008-ban elhunyt, korábban pedig a Blizzard csapatának segített be a StarCraft fejlesztésben.

De Stan mellett egy másik hatalmas művésznek, Michael Clarke Duncannek is emléket állít, akit sokan a Halálsoron barátságos óriásaként, a csodatévő John Coffey-ként ismerhettek meg, akit bőrszíne miatt ítéltek halálra. A színész 2012-ben, 54 éves korában hunyt el. The Suffering: Ties That Bindban a szintén fantasztikus Rachel Griffithsszel az oldalán alakítják a történet gonoszait: Blackmore-t és Jordant.

A The Suffering első része meglehetősen jól fogyott (érthetetlen, miért nem hallottam róla), a második viszont csúnyán leszerepelt – pedig nem volt egy rosszabb játék. Hiába vonultatott fel legendás művészeket a Ties That Bind, még a fejlesztési költségeket sem nagyon termelte vissza, ami a sorozat és egyben a stúdió végét jelentette.

A The Suffering létezését azóta mindenki teljesen elfeledte.

De még sok-sok oldalt tudnék megtölteni azokkal az okokkal, melyek miatt még 2023-ban is nagyon megéri leülni a The Sufferingek elébe. De talán a legnagyobb ösztökélő az ára lehet: a GoG most néhány napig 75%-kal olcsóbban adja, ami azt jelenti,

hogy a jobb sorsra érdemes horrort részenként 2,53 dollárért, azaz 930 forintért lehet beszerezni.

Ennyi pénzért szinte ajándék, arról már nem is beszélve, hogy ennyivel illő is adózni a fejlesztők remek munkája előtt. A The Sufferinget INNEN, a 2005-ös Ties That Bindet pedig INNEN lehet megvásárolni – és tényleg érdemes.

Mindeközben erről sem érdemes lemaradnod:

899 forintért olyan játéko(ka)t kapsz, hogy a székről is leperdülsz