Annak ellenére, hogy vadidegen, simán kioktat arról, hogy

• túl hangos vagy,
• kifogásolható a ruhád,
• megbotránkoztatóan viselkedsz,
• elé álltál a sorban (akkor is, ha nem),
• stb.,

aztán megfenyeget:

• rendőrrel,
• feljelentéssel,
• katasztrófavédelemmel,
• CIA-val,
• anyáddal,
• a főnököddel,
• és különben is: mit képzelsz te magadról?

Ha ezzel a jelenséggel találkozol, akkor jó eséllyel egy Karen karmai közé kerültél,

de érdemes leszögezni: attól, hogy valaki reklamál nálad valamiért, még nem biztosan Karen. Mérlegelj, hogy az illetőnek jogos-e a felháborodása, és ha egyértelműen nem, csak akkor szaladtál bele egy ma már (sajnos) nem is annyira ritka személyiségbe, aki mindenkinél (főleg nálad) különbnek tartja magát, ezért úgy érzi, jogosan járnak neki kiváltságok veled szemben.

Ki Karen?

A kifejezést általában azokra az emberekre használják, akiknek hajlama van a túlzott panaszkodásra, az agresszív viselkedésre, és a másokat sértő, sértegető magatartásra (persze azzal a valótlan indokkal, hogy éppen ő az, aki meg lett sértve). Bármilyen hihetetlen, de ez a sokatmondó városi szleng, amivel a legirritálóbb senkiházi kötözködő nőket szokás illetni, már közel húsz éves.

A legenda szerint 2004-et írtunk, amikor megszületett, egy chaten és e-mailben terjedő videónak köszönhetően. Ezen az látható, hogy egy nő leugatja a szomszédjait, mert – kapaszkodj – túl hangosan nevetnek. A videóban szereplő, középkorú nő valószínűleg Karen lehetett – ami nem meglepő, hiszen az 50-60-as években sok újszülött kapta ezt a nevet Amerikában, és mivel virális tartalommá vált, a hasonló viselkedésű nőket szépen összekarenezte a köznyelv. Innen kaphatta fel a kifejezést Dane Cook:

a komikus egy 2005-ös fellépésével indította el a világhír útján „Karent”, aki szerinte egy random baráti társaságnak az a tagja, akit valójában senki se kedvel.

Ez az egyik verzió. A másik szerint a Karen szintén az Egyesült Államokból ered, de azzal a tendenciával összefüggésben, hogy bizonyos fehér nők panaszkodnak különböző kulturális csoportokra vagy az LGBTQ+ közösség tagjaira. Egyszóval a fajgyűlölő és homofób fehér nő szinonimája lett, bár annak, aki rögtön rendőrt hív egy fekete férfire, amiért az jelezte, hogy tilos póráz nélkül kutyát sétáltatni, valószínűleg nem csak az eltérő bőrszínnel van baja.

Miről ismersz fel egy Karent?

A Karen jelenség nem korlátozódik egyetlen rasszra, vagy korcsoportra és sokak nemtől függetlenül is használják (pedig a városi közbeszéd megalkotta a férfi változatát – ezt lentebb részletezzük), azonban főleg olyan emberekre utalnak vele, akikben a tolerancia leghalványabb szikrája se csillan meg, akár társadalmi nemi, akár nemzetiségi, akár csak véleménykülönbségről van szó. A fő ismertetőjegye már nem is a

felnyírt, vagy középhosszú, arcba omló szőke hajszerkezet és 50-60 éves életkor,

hiszen azóta megfigyelték sokkal fiatalabb, egészen más külső jegyekkel rendelkező egyedeit is. Közös jellemzőjük az agresszív és konfrontatív problémamegoldás, vagy inkább problémacsinálás, miközben a legkorrektebb megközelítésre se hajlandóak együttműködni. A faj példányai úgy kúsznak elő bárhol, ahol valakibe bele lehet kötni, mint földigiliszták az eső áztatta talajból. A rasszizmuson és homofóbián kívül gyakran közös bennük a fehér felsőbbrendűség érzés, illetve a maszk- és oltásellenesség.

Karen a közösségi médiában

A Karen jelenséget főleg a korábban jellegzetes frizurával ábrázolják a mémeken, azzal az elhíresült idézettel, hogy „Beszélni akarok a főnökével”. Ez nagyon sokszor visszaköszön a közösségi médiában – mind „népszerűbbé” (értsd: nevetség tárgyává) téve a tipikus viselkedésmintát. Persze vannak indokolatlanul megértő emberek is, akik minden ellenszenves megnyilvánulásuk ellenére megsajnálják a Kareneket, amiért azok normálisnak és elfogadhatónak, sőt, követendőnek tartják saját példájukat.

Karen párja / férfi alteregója: Ken, vagy Chad

Belőlük jóval kevesebb van, szerintem azért, mert amíg egy nőt – akármennyire is bunkó és idegesítő – nem szokás megverni, de ha egy férfi viselkedik ugyanígy nyilvános helyen, könnyebben beleszaladhat egy-két jól irányzott pofonba. Ken nem feltétlenül Karen férje / pasija, sokkal inkább a férfi változata. Egyedei pontosan ugyanazzal a pökhendi, önelégült és irritáló stílusban osztanak ki bárkit, akinek adott pillanatban valamiért nem tetszik a képe, viszont a fölényeskedő stílusuk csak akkor bújik elő a választék mentén kettéfésült makulátlan haj és a mama horgolta kardigán alól, ha meggyőződtek róla, hogy náluk gyengébb / fiatalabb / kiszolgáltatottabb embert van alkalmuk megalázni.

Szerintünk ez is egy Chad:

https://leetgaming.com/2023/03/01/horizon-aloy-szakall-komment-realisztikus-videojatek-grafika/